Blog

Amikor véget ér egy házasság vagy élettársi kapcsolat és ismét családot alapítunk, akkor új kihívásokkal kerülünk szembe. Egyes kötelékeket el kell engednünk, másokat át kell alakítanunk, illetve vadonatúj kötelékek alakulnak ki. Az Elváltunk, pedig nem így terveztük bejegyzésben a válások okairól és hatásairól írtam. Ezúttal a mozaik családokról lesz szó, tehát olyan második, harmadik házasságokról, ahol a pár egyik vagy mindkét tagjának van már gyermeke korábbi kapcsolatából.

Milyen az élet egy mozaik családban?

Mi jellemzi a mozaik családok életét? Mi segíthet, hogy minél sikeresebb legyen az új családrendszer, különös tekintettel a gyerekekre? A kérdés megválaszolásához a rend elméleten kívül egy kedves ismerősöm tapasztalatait is felhasználom. Edina – nevezzük így – második házasságában él, van egy fia és egy lánya a korábbi házasságából. Férje szintén elvált, neki is van egy fia és egy lánya.

Az első randevújuk egy strandon volt, ahová vitték magukkal a gyerekeket is. A találkozásból szerelem, majd rövidesen házasság lett. Azóta együtt élnek ők hatan. Amikor két családrész egyesüléséből alakul ki egy hattagú család, az nyilvánvalóan más tulajdonságokkal bír, mintha hagyományos családformáról beszélnénk. Bár minden családnak egyedi és megismételhetetlen a sorsa, úgy gondolom Edináék tapasztalatai sok tanulságot hordoznak.

Édesek és mostohák

Az “Édesek és mostohák” című filmben számos olyan jelenet van, amely megmutatja, hogy válás után milyen nehézségekkel kell megküzdeniük a családtagoknak. Adott az apa és az anya, akinek van két szép gyermeke, egy kamasz lány és egy kisebb fiú. A szülők már korábban elváltak, a férfinak van egy fiatal, csinos szerelme, akivel házasságot terveznek. A gyerekek az édesanyával élnek, de gyakran az apával és annak menyasszonyával töltik a hétvégét. Mindenki keresi a helyét az új rendszerben és mindeközben elég sok bonyodalommal kell szembenézniük.

A történetben az ex-feleség még egyáltalán nem békélt meg a válás tényével, és cseppet sem tekint barátsággal a fiatal mostohára, Isabelre. Féltékeny, amikor a gyerekei vele vannak. Lánya hűséges az anyához és sajátjaként közvetíti Isabel felé anyja ellenséges érzelmeit. Nyíltan utálatos vele.

Isabel szereti a párját, látja, hogy a férfinak a gyerekei a legfontosabbak és őszintén igyekszik, hogy elnyerje a bizalmukat. A kisfiú nyitott lenne az új családtagra, viszont érzi, hogy az édesanyja azt várja tőle, hogy ne szeresse. Bátran rá is kérdez: „Anyu, ha akarod, hogy utáljam, utálom.” Mint ahogy az apa is kimondja exének az igazságot: „A gyerekek rendben lesznek, ha mi nem marakodunk.”

A fordulatot az hozza meg, amikor az ex-feleség megtudja, hogy rákos beteg és valószínű hamarosan meg fog halni. Az elmúlás tudata óriási lendületet ad, hogy felülkerekedjen a sértettségén és önzésén. Végre engedélyt ad a gyerekeknek, hogy elfogadják az apa jegyesét: „Kicsikém, Isabel nem túr ki engem. Nem lesz az anyukátok. Egyszerűen csak Isabel is belép az életetekbe és reméljük, hogy megszeretitek.”

Az anya biztatja a lányát, hogy próbálja meg más szemmel nézni Isabelt. Kéri, hogy lássa meg benne azt a jót, amit apja és az ő életükbe hozhat. „Jól van, érted megteszem” – feleli a nagylány és ettől kezdve rohamosan javul a helyzet. Mindenki megküzd ugyan a maga félelmeivel, mint ahogy az alábbi jelenetben is látszik, de végül eljutnak egy igazán meghitt, harmonikus állapotba.

Edina: “A filmrészlethez hasonló utálatos megnyilvánulásban nekem sosem volt részem. Velem a gyerekek nem mernének ilyen nyíltan szembeszállni. Viszont elég egy-egy szemvillanás és látom, mikor van elegük belőlem. De hát ehhez nem kell mostohagyereknek lenni, ez a sajátjaimnál is elő szokott fordulni. Ugyanakkor azt is megérzem, hogy mikor hálásak. Néha az van a homlokukra írva, hogy hagyjál békén, máskor pedig köszönet és hála.”

Ki érkezett korábban?

A családállítás elméleti alapjául szolgáló rend elméletben az időnek fontos szerepe van. Ha a válás után új családot alapít valamelyik fél és az előző kapcsolatból vannak gyerekek is, akkor a gyerekek elsőbbséget élveznek az új partnerhez képest. A gyermek iránti szeretet ugyanis korábbi, mint az új párkapcsolat.

Azt, hogy az előző házasságból született gyerek felé irányul a legerősebb kötődés, az új partnernek el kell ismernie. Ha ezt el tudja fogadni, akkor a szerelmük jó alapokon nyugszik. Viszont, ha azt akarja, hogy előrébb való legyen, mint a gyermek, akkor sérül a rend.

Edina: “Bármennyire szeretem a férjem, nekem mindig a gyerekek az elsők a sorban. Nála ez eleinte nem így volt. Amikor összejöttünk, akkor ő a párkapcsolatot helyezte előtérbe, de később ez változott. Szerintem az anyai törődés teljesen más, egy nő sokkal inkább össze tudja tartani a családot férfi nélkül, mint egy férfi nő nélkül. Egy férfi mellé nő kell, ha családot akar. Mostanra a férjem számára is elsőbbséget élveznek a gyerekei. Azt nem tudom, hogy ez a kezdeti tűz és lobogás elmúlása miatt van-e így, vagy az én példám hatására. Mindenesetre mindketten elismerjük, hogy a legerősebb kötődés a gyermekek felé áramlik. Amúgy meg nagyon jól elvagyunk egymással.”

A jelenlegi házasságnak elsőbbsége van a korábbiakkal szemben

Ha a rendszereket nézzük, akkor az új rendszer elsőbbséget élvez a régi felett, tehát a második házasságnak elsőbbsége van az elsőhöz képest, a harmadiknak a másodikhoz képest stb. Ha mondjuk a férj állandóan visszajár az első feleséghez és hagyja, hogy az folyton ugráltassa, akkor ezzel kockáztatja az új kapcsolatot. A helyzetet az szokta bonyolítani, hogy az ex-házastárs gyakran a közös gyereket használja fel céljai eléréséhez, ami visszaélés a gyerekkel szemben és mindenkinek árt vele.

Edina: “Mindketten úgy érkeztünk a kapcsolatba, hogy lezártuk a korábbi párkapcsolatunkat. Ez alatt azt értem, hogy feldolgoztuk, elismertük, elfogadtuk és megbocsátottunk. Magunknak is. Én már nyolc éve egyedül éltem, amikor megtaláltam a párom. Nagyon-nagyon fontosnak tartom, hogy ne kezdjük bele új kapcsolatba, amíg az előzőt nem rendeztük magunkban.

Mindkettőnk gyerekeinek meglehetősen kevés kapcsolata van a másik vér szerinti szülőjével. Az én gyerekeim az apjukkal évi egyszer-kétszer találkoznak. A férjem lánya havonta egy hétvégét és az iskolai szüneteket tölti az édesanyjával. A fia nemrég békült ki az anyjával – nagyrészt az én hatásomra – úgyhogy most próbálnak újra egymásra találni. Fura helyzet, de a párom ex-felesége hálás nekem, ugyanis az előző pótanyuka idején alig találkozott a gyerekeivel. Én tudtam, hogy bármi történt is, a gyerekeknek fontos, hogy legyen élő kapcsolata az édesanyával, ezért szorgalmaztam a kibékülést. Ennek hatására most többet vannak együtt.”

Én gyerekem, te gyereked, mi gyerekünk

Amennyiben a férj és a feleség is hoz gyermekeket az új kapcsolatukba, de később lesz közös gyermekük is, akkor a sorrend a következő: a korábbi házasságból született gyermekeké az elsőbbség. Ezután következik az új párkapcsolat és végül a közös gyermekek. (Arról, hogy a párkapcsolat miért élvez elsőbbséget az abból született gyermekekkel szemben az Apu, anyu, csókoljátok meg egymást bejegyzésben írtam bővebben.) Akik megértik és elfogadják az időnek ezt a természetes rendjét, sok konfliktustól megkímélhetik magukat.

Edina: “Már a párkereséskor tudtam, hogy nem szeretnék több gyermeket szülni. Mindenképpen olyan férfit kerestem, akinek van gyereke, aki el tudja fogadni az én gyerekeimet, és aki nem akar több gyereket. A férjemmel, mindezek a vágyaim teljesültek.”

A partnertől el lehet válni, de a szülő a válás után is szülő marad

Egy gyermek legtöbbször az anyja és az apja közötti szerelem gyümölcse. Válásnál nagyon fontos, hogy a szülők biztosítsák a gyermeket arról, hogy bár szerelmespárként szétválnak, de ugyanúgy szülők maradnak. A gyerek a lelke mélyén mindkét szülőt szereti, nem szerencsés olyan helyzetbe hozni, hogy neki kelljen választania a szülők között. A gyereknek arra van szüksége, hogy felnézhessen a szüleire és ezt leginkább úgy lehet elérni, ha felelősséget vállalnak a kialakult helyzetért és a döntéseikért.

Ha le tudják tenni a múlt terheit, és tisztelettel tekintenek egymásra, akkor tanulva a hibákból és elismerve az értékeket, amit a kapcsolat adott, tovább tudnak lépni. Ha a gyerekek azt látják, hogy a szüleik egy válság után talpra tudnak állni, ha azt látják, hogy a konfliktusokat tisztázni lehet, ha azt látják, hogy mindig van remény az újrakezdésre, akkor ezzel életre szóló erőteljes példát kapnak.

Edina: “Hét hónapos terhesen elment a férjem és én egyedül maradtam a két gyerekkel. Utána jött az anyagi válság. Ezután következett apukám másfél éves betegsége, majd halála. Ez engem teljesen földre lökött. És ha én onnan fölálltam és egyedül, önállóan mentálisan és lélekben visszaerősödtem, akkor én úgy érzem elvégeztem azt a talpra állást, ami erőteljes példát mutat a gyerekeimnek.”

„Nem vagy az apám”

Az új társ sosem léphet az anya vagy apa helyébe. Nincs köztük vérségi kötelék, nincsenek közvetlen ismeretei a gyerek életének korábbi időszakáról. Ha a párja azt várja tőle, hogy jobb szülő legyen, mint az eredeti, akkor ez egyrészt nyomasztó teherként fog rá nehezedni. Másrészt a gyerek a vér szerinti szülő iránti hűsége miatt jó eséllyel el fogja szabotálni ezt a kísérletet. A fejéhez vágja majd, hogy „nem vagy az anyám,” vagy „nem vagy az apám.” És ez igaz is.

Egy teljesen új szerepet kell kialakítani, az aktuális helyzethez igazodva. Olyan szabályrendszert kell felépíteni, amelyben mindenkinek megvan a maga szerepe, helye és feladata. Olyat, ami betartható. Annál jobbak az esélyek a kiegyensúlyozott kapcsolódásra, minél rendezettebbek a múltbéli viszonyok. Az új kapcsolat ráépül a régire, ha ott rend van, akkor sokkal könnyebb harmonikus állapotot kialakítani.

Edina: “Én tudtam, hogy nem vagyok a férjem gyerekeinek az anyja és bár a párom eleinte elvárta volna, hogy vegyem fel ezt a szerepet, én sokszor elmondtam neki, hogy én ezt a batyut nem veszem a hátamra. Az anyaság egy iszonyatos kemény munka, dehogy akartam volna ilyen nagy felelősséget magamra venni.

A párom nem erőlteti rá a gyerekeimre az édesapa szerepet, de a férfi minta nagyon jótékonyan hat rájuk. A fiam végre visszakerült gyereki szerepbe. Sajnos miután az apja elment, megpróbált ő lenni a férfi a családban és ez elég nagy teherként nehezedett rá. Mikor megtaláltam a társam, érezhetően lenyugodott, az alvás zavarai is elmúltak.”

Rugalmasság nélkül nem megy

Egy stabil családi háttér ugyan sok előnnyel jár, de miért is ne kerülnének ki nagyszerű gyerekek az elvált családokból? Egy mozaik családban általában mozgalmasabb az élet, mint a hagyományos családformánál. A különböző körülményekhez, szokásokhoz és feltételekhez való alkalmazkodás bizonyos szempontból még előnyükre is válhat. Megtanulnak rugalmasan alkalmazkodni a folyton változó körülményekhez és eltérő elvárásokhoz. Ezt később a felnőtt életükben is kamatoztathatják.

Edina: “A férjem gyerekeinek én a második pótanyukájuk vagyok. Bizonyos szempontból hihetetlenül rugalmasak voltak, amikor hozzám kerültek. Pillanatok alatt összepakoltak, beilleszkedtek egy új városba, új iskolába, új emberek közé. Ennek őszintén örültem és nyíltan ki is fejeztem az elismerésem.

Az előző nyolc év alatt én már kialakítottam egy szabályrendszert, amit mi hárman jól bejárattunk. Én ezen a szabályrendszeren nem akartam módosítani azt követően sem, hogy hatan lettünk. Hamar láttam, hogy bár próbálnak beilleszkedni ebbe a szabályrendszerbe, de nem megy. Ha ezt erőltettem volna, akkor a férjem lánya lehet, hogy visszament volna az édesanyjához, ez viszont nagyon rossz lett volna a páromnak, ezért én inkább visszavonultam. Passzív és elnéző lettem velük szemben. Mostanában jutottunk el addig, hogy ha konfliktusok árán is, de hasonló követelményeket támaszthatok feléjük, mint a saját gyerekeim felé. Viszont a két lány nagyon eltérő jellem, köztük sok a vita. Meg kellett oldani, hogy külön szobában legyenek.”

Volt szerencsém pár szót váltani Edina lányával is, aki nagyon aranyosan elmondta: „Van olyan nap, hogy csak egy iciri-piciri dolgon veszünk össze. Volt kettő olyan nap ebben a két évben, hogy nagyon jól elvoltunk. Igazából minden nap veszekedünk valamin, vagy nem szólunk egymáshoz.” Mindezt szívmelengető kedvességgel, szinte derűsen mondta, nyoma sem volt benne önsajnálatnak. 🙂

A szeretetet nem erőltethetjük, de a tisztelet feltétlenül szükséges

Edina: “A szeretetet nem lehet kikényszeríteni, de tiszteletet lehet gyakorolni. A családunkban mindenki mindenkit tisztel. A szeretet nagyon erős köztem és a férjem között. Van némi féltékenység köztem és a férjem lánya, illetve a férjem és az én fiam között. Mindig vannak és lesznek leküzdeni való akadályok. Összességében elégedett vagyok, mert úgy érzem, hogy mindenki megtalálta a helyét a családban. Amire szerintem a legnagyobb szükség van: sok-sok elfogadás, megértés és egymás közti őszinte megbeszélés.”

**

Ha szívesen részt vennél egy egyéni vagy csoportos családállításon, akkor az alábbi gombra kattintva tudod felvenni velem a kapcsolatot.