Sok éve szokás közösségünkben, hogy egy „Szeretet Estet” tartunk kevéssel karácsony előtt, hogy minél könnyebb legyen ünneplőbe öltöztetnünk a szívünket. A találkozó egy varázslatos hangulatú közös elmélyülés. Sejtelmes fényekben fürdünk, lágy zenék ringatnak, energiával töltekezünk és kapcsolódunk egymással. Az összejövetel mottója remélhetőleg nemcsak erre az egy estére, hanem egész életünkre érvényes útmutatásul szolgál:
„Hadd legyen ittléted
a szeretet ajándéka.”
(Stephanie Dowrick: A szeretet ajándéka)
A szeretet kivirágoztatása
Karácsonyra hangolódva mi más lehetne a célunk, mint szívünk szeretetének kivirágoztatása? Természetesen ezt nem lehet kierőszakolni vagy erőltetni. Lehet viszont letisztult és felfényesítő gyakorlatokat választani és ezekhez biztonságos és meghitt kereteket teremteni. Úgy érzem, mindez nagyszerűen sikerült. Természetesen senki senkire nem erőltetett rá semmit. Talán ez is hozzásegített ahhoz, hogy igen hamar le tudtuk tenni a mindennapok terheit és percről percre érezhetően egyre könnyedebbé vált a hangulat és összehangoltabbá a csapat.
„Amikor úgy döntünk, hogy egy ember
életét pozitívan befolyásoljuk, a jóság
életfontosságú áramlásának részévé válunk.
Amikor azonban nem így teszünk,
megakasztjuk ezt az áramlást.”
(Stephanie Dowrick: A szeretet ajándéka)
Egy lélekemelő program
Az ünnepi találkozó egy köszöntéssel, illetve rövid előadással indult. Ezt egy szív-összekapcsolás követte, majd egy karma tisztító és egy szeretet gyakorlat következett. Az est fénypontja a fény-szív labirintus volt. Legvégül egy záró körben osztottuk meg egymással a legfontosabb élményeket, felismeréseket.
“Akármiben különbözünk is, közös
bennünk, hogy szeretni vágyunk,
és azt is szeretnénk,
hogy szeressenek.
Csupán az különít el egymástól, ahogy
megpróbáljuk megvalósítani ezt.”
(Stephanie Dowrick: A szeretet ajándéka)
Szív összekapcsolódás
Egymással szemben állunk, felvesszük a szemkontaktust. A háttérben szebbnél szebb zenék szólnak, mi pedig fürdőzünk egymás tekintetében. Egy ütemre lélegzünk, oda és vissza áramlik az energia. Aztán újabb szempár következik és szép sorban mindenkivel kapcsolódunk. Észrevesszük, hogy bár mindenki tekintete kicsit más, mégis mindegyik tükröt tart elénk.
„Figyeld meg az emberek arcát!
Látod, milyen megejtő,
amikor a szeretet megjelenik
valaki tekintetében, amikor
ott csillog a szemében? Te is
ilyen szép lehetsz!
(Stephanie Dowrick: A szeretet ajándéka)
Adjuk és kapjuk a szeretetet
A szeretet gyakorlatban keressük az egyensúlyt. Van, akinek sokkal könnyebb szeretetet adni. Más szivacsként szívná magába, csak minél többet kapjon belőle. Gyakoroljuk, milyen adni és a kapni. A kettő egyre inkább összeérik. Talán nem is kettő? Figyelünk, tapasztalunk és érzünk. Felismerések születnek. Többen megállapítjuk, hogy bármennyire vágyakozunk is utána, nem is olyan könnyű befogadni mások elismerő szavait és kedvességét. Egyébként pedig ragyogó érzés. Egyre több és több mosoly ül az arcokon.
„Ha problémáid vannak azzal a
varázslatos szóval, hogy Szeretlek,
csak oldd meg őket.”
(Stephanie Dowrick: A szeretet ajándéka)
Fény-szív labirintus
A labirintus ősidők óta egy beavatási út, a belső utazás jelképe. Én Veres Kriszta iskolájában ismerkedtem meg vele, a legemlékezetesebb labirintus járásom egy szakrális utazás keretében történt Glastonburyben, ahol a Tor hétkörös teraszait jártuk be. Azóta többféle labirintusjárást vezettem magam is, szerintem a fény-szív labirintus a legszebb közülük.
„Fürkészd ki, mi teszi boldogabbá azokat,
akiket szeretsz –
és légy bőkezű ebben.”
(Stephanie Dowrick: A szeretet ajándéka)
Belső utazásra indulunk
A szívet formázó labirintust közösen díszítjük fel, meggyújtjuk a mécseseket. Amikor elkészül még pár percig gyönyörködünk benne és ünnepélyes csendben ráhangolódunk a szertartásra. Ettől kezdve már nem beszélgetünk. Mindenki akkor indul el, amikor szeretne, amikor megérzi a hívást.
„A szeretet mindig jelenvaló.
Csupán mi feledkezünk meg róla –
vagy emlékezünk rá.”
(Stephanie Dowrick: A szeretet ajándéka)
Minden lépés egy ima
Én úgy szoktam javasolni, hogy a befelé tartó szakasz szóljon a múlt megszenteléséről. Tisztelettel adózunk eddig megtett utunkért. Hálát adhatunk életünk ajándékaiért, túlléphetünk a feleslegessé vált dolgokon. A hibákért megbocsáthatunk magunknak. Minden lépés, amit megteszünk egyfajta imává válik.
„Elismerés, csodálat, nagylelkűség,
megbocsátás: ezek
a szeretet alapjai.
És a humor a védőernyő fölötte.”
(Stephanie Dowrick: A szeretet ajándéka)
A labirintus szíve
A labirintus szívében megpihenünk belső középpontunkban, fénnyel és erővel töltődünk. Kinyílunk a legmagasabb rendű sorsunkra. Ezt a minőséget visszük magunkkal a labirintus körein kifelé haladva. Lépésről lépésre növeljük belső erőnket, szeretetünket, tudatosságunkat, aki amit szeretne. Kiérve társaink szerető ölelésében koronázódnak meg az élmények.
„A nevetés, az érintés is olyan
fajtája az emberi közléseknek, amely
beszédesebb a szavaknál.”
(Stephanie Dowrick: A szeretet ajándéka)
A szeretetre vonatkozó tudás
A záró kör visszajelzéseiből ítélve a csoport elérte célját, hisz azon túl, hogy egy csodálatosan meghitt és felfényesítő találkozónk volt, bővítettük a szeretetről való tudásunkat. Most már „csak” az van hátra, hogy az értékeket kifejezzük és továbbadjuk a környezetünk számára. A magunk egyedi, megismételhetetlen módján.
„Emberi kapcsolataink minőségét
nem határozza meg a kor, a bőr színe,
a jólét, a nem vagy a szexualitás.
Emberi kapcsolataink minőségét csupán
egyetlen dolog határozza meg:
a szeretetre vonatkozó tudásunk.”
(Stephanie Dowrick: A szeretet ajándéka)
Köszönöm mindenkinek, aki megtisztelt bizalmával és elfogadta a meghívásomat erre a “léleksimogató” programra. Köszönöm a páromnak, hogy nemcsak az élményben, hanem a feladatokban is osztozott velem. Köszönjük szépen a fényképeket BrigiFOTÓ!
**
Ha szívesen részt vennél bármely A REND EREJE által szervezett programon, akkor az alábbi gombra kattintva tudod felvenni velem a kapcsolatot.
