Van egy csodálatos vers, “Ha szeretnéd megváltoztatni a világot, akkor szeress egy férfit igazán” címmel. Lenyűgöző, hogy egy költeményben hogyan lehet ilyen koncentráltan, ilyen mélyrehatóan és megindítóan összefoglalni férfi és nő egymást kiegészítő harmóniáját.
Egyáltalán nem gondolnám, hogy könnyű lenne beteljesíteni mindazt, amit a vers javasol. Viszont amennyiben van rá igényünk, hogy férfi és nő ne kikészítse, hanem kiegészítse egymást, akkor érdemes megfontolnunk a vers útmutatásait. Annyi, de annyi ellentét feszül a két nem között. Talán tudnánk ezen változtatni.
Állítsd a pasidat a fotó szélére, hogy könnyebb legyen majd levágni
A családállítások során és a hétköznapokban is gyakran találkozom a nyílt vagy rejtett férfigyűlölettel. „Állítsd a pasidat a családi fotók szélére, így könnyebb lesz majd levágni őt, ha szakítotok”- látom a facebook megosztásokat, alatta a számtalan tetszésnyilvánítással. Nekem ez cseppet sem tűnik viccesnek, bár nyilván oka van, hogy ide jutottunk.
A nők leigázása hagyománnyá vált az elmúlt évezredekben. A gyakori megaláztatások hatására a kollektív tudatban és a személyes szinteken is rengeteg sérelem gyűlt össze. Nem mintha a férfiaknak olyan nagyon könnyű lenne. Már csak azért sem, mert amikor a nők elégedetlenek, akkor annak következményeit ők sem kerülhetik el.
A nemek közötti harcban mindenki vesztes
A mi korunkban és kultúránkban már sokkal jobb a helyzet. Tanulhatunk, dolgozhatunk, egyedül is meg tudunk állni a lábunkon. Viszont, a nőkkel szembeni igazságtalanságok emléke még nagyon is élő, és ehhez nap, mint nap hozzáadódhatnak újabb sérelmek. Viszont ha a korábbi megaláztatásokat más férfiakon bosszuljuk meg, akkor sosem lesz vége a harcnak.
A személyes életünkben ez például megjelenhet úgy, hogy kislányként tanúi voltunk, ahogy nagyapánk verte a családot, mi pedig levontuk a tanulságot: a férfiakban nem lehet bízni. Erőszakosak és durvák. Ennek levét később a férjünk issza meg, mert képtelenek vagyunk bízni benne. Hiába nem bánt senkit. A gyerekkori mintán keresztül mérgezzük a kapcsolatot.
Minél több negatív hatás ért életünk során, illetve minél terheltebb a generációs vonalunk, annál nagyobb feladat valami jól működőt kialakítani. Szerencsére érzékelhető, hogy bármennyi keserűséget őrzünk is, óriási az igény férfi és a nő közötti harmonikus kapcsolat megteremtésére. A vers jó ötleteket ad, nőként mit tehetünk ezért.
„Érezz bele az őseitől örökölt terhekbe”
Már az első sorokban hangsúlyt kap, mennyire fontos, hogy olyan társat válasszunk, akinek a lelke a lelkünkhöz szól. És már itt a legelején kikerülhetetlenné válik az önismeret kérdése. Hiszen, ha nem ismerjük magunkat, honnan tudnánk, kinek érdemes odaadni magunkat és kinek nem? „Ha szeretni akarsz egy férfit…szeresd magadat…”
Kapcsolatainkban előbb-utóbb szembe találjuk magunkat a múlt feldolgozatlan problémáival. „Nézz bele a szemébe…lásd ott az apáit és nagyapáit…az összes háborút és őrültséget, amit a szellemük távoli helyek, távoli időkben harcolt…” Családállítóként az a tapasztalatom, hogy akár a nők, akár a férfiak múltjába tekintünk, rengeteg őrületet és fájdalmat találunk.
Ha csak az elmúlt bő száz évet vesszük, kísértenek bennünket a világháborúk szörnyűségei. Ezek lenyomata ott van az őseinkben. A fiaikat, férjeiket sirató asszonyokban, az otthonaikat elveszítő családokban, a gyilkolásra kényszerített katonákban, a megerőszakolt nőkben. Elődeink sorsa pedig hatással van a mi sorsunkra is. Hiszen belőlük vagyunk.
Amikor az ősök bölcsessége körbeölel
Az ősöktől azonban nemcsak terheket, hanem erősségeket is kaptunk. Bölcsességet, szenvedélyt, a túlélés erejét. „Gyűjtsd magad köré a nagymamáidat…engedd, hogy a bölcsességük körbeöleljen.” Ezeket az erősségeket akár meg is sokszorozhatjuk. Hogyan? Úgy, hogy megosztjuk őket. „Tanítsd arra, hogy megadja magát…azzal, hogy megadod magadat…váljatok eggyé az édes semmivel, a világok szívével.”
Gyakran csak akkor jövünk rá, mennyi ajándékot, kincset rejt a családrendszerünk, amikor megtisztítjuk a külső, sérült rétegeket. Ha feldolgozzuk a traumákat, betöltjük a hiányokat, egyszerre hozzáférünk egy egészen újfajta minőséghez. „Ülj előtte…női erőd teljes szépségében…sebezhetőséged lélegzetében…a benned élő kislány ártatlan játékosságában…és a halál mélységeiben…”
Mit tehetünk?
Ha megvan bennünk a szándék, hogy a férfiakkal kapcsolatos ellenségeskedést felcseréljük szerető együttműködésre, akkor sok mindent tehetünk ezért. Például olyan barátnőket, társaságot választunk, ahol nem az a divat, hogy becsmérlően beszélünk a férfiakról, hanem szabad tisztelni is őket.
A korábbi generációk, illetve a saját személyes életünk sérüléseit különböző terápiás módszerekkel oldhatjuk. A családállítás sok szempontból nagyszerű és hatékony lehetőség. Amikor beleérzünk a női- és a férfisorsokba, napnál is világosabbá válik, mennyire közösek a szenvedéseink. Ahogy osztozunk a sorsközösségben, az ellenséges érzelmek egyszeriben okafogyottá válnak. Sok minden tud gyógyulni már egyetlen egyéni vagy csoportos családállítással is.
A különböző önismereti csoportok és női körök is nagyon hasznosak lehetnek. Mindannyiunkat sértettek már meg női önérzetünkben. Ahhoz, hogy ezt megtisztítsuk, át kell égnünk a megaláztatások miatti harag szakaszán. Egy támogató közegben biztonságos keretek között tehetjük ezt meg, anélkül, hogy beleragadnánk a gyűlölködésbe. „Édes és mélységes kapu van benned…amely elmossa a régi sebeket…”
Mások vagyunk. Nem jobbak, vagy rosszabbak.
Minél természetesebben éljük meg önmagunkat nőként, minél otthonosabban illeszkedünk női szerepeinkbe, annál kevésbé fogjuk a férfiakat ellenségnek, vagy vetélytársnak tekinteni. Megtapasztaljuk annak előnyeit, ahogy a különbözőségek kiegészítik egymást.
Nyilvánvalóvá válik, hogy nem vagyunk sem jobbak, sem rosszabbak. Csak mások. „Ha meg akarod változtatni a világot, szeress egy férfit…szeresd őt igazán…bátorítsd…tápláld…halld meg…tartsd meg…gyógyítsd meg…és cserébe ő támogat és védelmez…erős karokkal, tiszta gondolatokkal és célba találó nyilakkal…mert képes rá…ha engeded.”
Íme a teljes vers:
“Ha szeretnéd megváltoztatni a világot, akkor szeress egy férfit igazán.
Szeresd őt igazán.
Válaszd ki azt, akinek a Lelke a tiédhez szól.
Aki lát téged.
Aki elég bátor ahhoz, hogy féljen.
Fogadd el a kezét és vezesd finoman házi tűzhelyed véréhez…Ahol érezheti a melegedet saját magán…hagyd ott megpihenni…és égesd el a tüzedben a terheit…
Nézz bele a szemébe…Nézz bele lénye mélyébe…és lásd azt, ami ott alszik, vagy ébred…
Nézz bele a szemébe…lásd ott az apáit és nagyapáit…az összes háborút és őrültséget, amit a szellemük távoli helyek, távoli időkben harcolt…lásd ott az őrületet és fájdalmat, amit a mások-fölötti-hatalom világa hozott nekik és a hozzájuk tartozóknak…
Lásd a fájdalmukat, a harcaikat, a gyötrődést és a bűntudatot…lásd ítéletek nélkül…majd engedd el…érezz bele az őseitől örökölt terhekbe.
És tudd, hogy menedéket keres nálad…engedd, hogy beleolvadjon a megtartó pillantásodba…és tudd, hogy nem kell visszatükröznöd a benne dúló viharokat…mert méhed van…édes és mélységes kapu van benned…amely elmossa a régi sebeket…
Ha meg akarod változtatni a világot, akkor szeress egy férfit…szeresd őt igazán…
Ülj előtte…női erőd teljes szépségében…sebezhetőséged lélegzetében…a benned élő kislány ártatlan játékosságában…és a halál mélységeiben…
Küldj neki meghívót a virágzásodba…engedd, hogy feléd lépjen…és ússz vele együtt a Föld méhében, csendes tudásban, együtt…
És amikor visszahúzódik…mert vissza fog…félelmében elrejtőzik a barlangjában…akkor gyűjtsd magad köré a nagymamáidat…engedd, hogy a bölcsességük körbeöleljen…halld a suttogásuk…és engedd, hogy a benned lévő rémült kislány megnyugodjon…maradj nyugodt…és várd türelmesen a visszatértét…ülj az ajtajánál és énekelj…az emlékezés dalát…hogy újra meglágyuljék.
Ne provokáld benne a kisfiút, praktikákkal, játszmákkal, csábítással…csak azért, hogy a pusztítás hálójába húzd, a gyűlölet és káosz helyére. Amely szörnyűbb, mint az összes háború, melyet valaha harcolt…Ez nem női energia, csak bosszú, méreg, a világunk megerőszakolása, amelyben elvérzik a nő miközben a férfit kiheréli…ez mindannyiunkat megöl…
És mindegy, hogy az anyja ölelte-e vagy nem, legyél te most valódi anya.
Tartsd meg a kegyelmedben, vezesd a Föld méhébe saját mélységeiden keresztül…Ne büntesd a sebeiért és azért, mert nem tud megfelelni a szükségleteidnek…sírj érte édes folyókat…és engedd, hogy a véred haza vezesse…
Ha meg akarod változtatni a világot, szeress egy férfit…szeresd őt igazán…Szeresd őt mezítelenül és szabadon…Szeresd őt annyira, hogy megnyitod a tested és a lelked a születés és halál ciklusaira…És köszönd meg neki a lehetőséget…ahogy végigtáncoltok a zúgó szeleken…és a csendes erdőkön…Legyél bátor törékenynek lenni…és engedd, hogy magába igya lágy szirmaidat…
Engedd, hogy megtartson…hogy felálljon és védelmezzen…dőlj bele a karjaiba és bízz abban, hogy megtart…akkor is, ha előtte már ezerszer elejtettek…
Tanítsd arra, hogy megadja magát…azzal, hogy megadod magadat…váljatok eggyé az édes semmivel, a világok szívével…
Ha meg akarod változtatni a világot, szeress egy férfit…szeresd őt igazán…bátorítsd…tápláld…halld meg…tartsd meg…gyógyítsd meg…és cserébe ő támogat és védelmez…erős karokkal, tiszta gondolatokkal és célba találó nyilakkal…mert képes rá…ha engeded…az lesz, akiről álmodsz…
Ha szeretni akarsz egy férfit…szeresd magadat…az apádat…a fiadat…a volt szerelmeidet…az első fiút, akit megcsókoltál…és az utolsót, akit elsirattál…
Köszönd meg az összes ajándékot, amely ezen találkozáshoz vezetett…ahhoz, aki most előtted áll…és keresd meg benne a magot…az új magját…a magot, amit táplálhatsz…és amiből új világot növeszthettek együtt.”
Katinka Soetens, Fordította: Veres Kriszta
**
Ha szívesen részt vennél egyéni vagy csoportos családállításon, akkor az alábbi gombra kattintva tudod felvenni velem a kapcsolatot.
