Blog

A párkapcsolati kudarcok mögött gyakran egy igen egyszerű, de nehezen felismerhető ok rejtőzik: még nem sikerült teljesen elengednünk egy korábbi partnerünket. Bár egy bizonyos síkon megtörtént a szakítás, de egy energetikai kötés megmaradt.

Ennek lehet olyan következménye, hogy nehezen találunk új párt, vagy ha találunk is, marad köztünk egyfajta távolság, amelyet a legjobb szándékkal sem tudunk áthidalni. Még rosszabb a helyzet, ha valamelyik oldalon még el sem múlt a szerelem, amikor szétválik a pár. Ilyenkor az elhagyott félben nagyon nagy lehet a fájdalom. Ahogy Zorán énekli gyönyörű dalában:

„A szerelemnek múlnia kell,
Ha múlik, akkor fájnia kell,
Hogy érezd mennyit ér, míg tart, míg él.”

Az Elváltunk, pedig nem így terveztük bejegyzésben már írtam a párkapcsolatokra ható tudattalan dinamikákról. Mostani blogbejegyzésem arról szól, hogy miért fontos lezárni az elmúlt kapcsolatokat, és hogy miképp tud ebben a családállítás módszere segíteni.

Nálad maradt a szívem egy darabja

A családállítások során nem egyszer találkozom azzal, hogy valaki úgy gondolja, már rég lezárta a kapcsolatát a korábbi partnerével. Hisz kimondták a válást, nem is szoktak találkozni, ki-ki éli a saját életét. Viszont nyugtalanító, hogy az új kapcsolatok valamilyen érthetetlen okból mindig félresiklanak. Aztán ahogy haladunk előre az oldásban, sorban szakadnak fel a régi sérelmek. Kiderül, hogy még ezernyi érzelmi szál köti egykori szerelméhez.

„Egy érzés mindent eltakart,
S elhittük, mindörökké tart,
S a törvény nálunk dől le majd.
De jaj…”

Többnyire persze sejteni szoktuk, hogy valaki fogva tartja a szívünket. Lázadozunk is ez ellen, hisz ez senkinek sem jó. Mégis ez van. Az elengedés akarása még nem egyenlő az elengedéssel.

Vannak feltűnő helyzetek, amikor magunk és mások számára is teljesen nyilvánvaló, hogy hiába történt meg a szakítás, még mindig benne élünk a múltbeli kapcsolatban. Rengeteget gondolunk a másikra, heves érzelmeket vált ki belőlünk minden vele kapcsolatos dolog. És ez évekig, sőt évtizedekig is eltarthat.

„Ha elhagysz, veled mehetek?”

Ezzel a jópofa mondattal egy aforizma gyűjtemény címében találkoztam. Egy country nóta részlete, szerintem nagyon találó. Vannak ilyen fura helyzetek. Valaki elhagyja a párját, de mintha a másik ennek ellenére vele maradna. Rengeteg variáció lehetséges arra, hogy a belső kapcsolat még életben marad egy szakítás után is.

Például a páros egyike elhagyja a szerelmét, de a másik ezt nem tudja elfogadni és továbbra is vágyakozik utána. Olyat is láttam, hogy még az, aki szakít, sem teszi ezt meggyőzően, nincsenek összhangban a szavak, a tettek, az érzelmek. Más csiki-csukizik, elmegy, visszajön, megint elmegy, megint visszajön és ezzel teljesen összezavarja a társát. Akárhogy is, a valódi elengedésig eljutni cseppet sem könnyű.

Amikor párkapcsolatra lépünk valakivel, akkor ott kialakul köztünk egy kötés. Aztán, amikor az élet úgy hozza, hogy szétválnak az útjaink, akkor ez a kötés nem feltétlenül oldódik fel csak úgy magától. Gyakori, hogy már réges-régen egy új párkapcsolatban élünk, de a szívünk még fogságban van egy előzőben.

„A szerelemnek múlnia kell,
Akkor is, ha égig emel.
És szép, hogy mást hiszel, mert mást ígér.”

Ehhez még hosszú elkötelezett kapcsolat sem kell feltétlenül. Még egy futó kaland is erőteljes hatással lehet ránk. A szexuális kapcsolódás kötődést teremt, még akkor is, ha valaki nem sodródik bele túlzottan érzelmileg. Sőt láttam olyat is, hogy egy beteljesületlen, plátói szerelem okozott olyan érzelmi függést, amelyből nem volt könnyű kikeveredni.

Brigitta a házasságát szerette volna helyrehozni

Brigitta (nevezzük így) a házassága rendbe hozását tűzi ki célul. Sok minden zavarta a férje viselkedésében, gyakoriak volta a konfliktusok. Több meghittségre és megértésre vágyott.  A családállítás során felszínre került egy olyan rejtett dinamika, amire valószínűleg maga sem számított. Kiderült, hogy van benne egy akaratlan ellenállás férje közeledésével szemben, ugyanis tudat alatt még mélyen kötődik az előző élettársához.

„Várj, a kezed ne húzd el.
Annyi csodát idéz, amikor hozzám érsz.
Ha sírsz, a szemed ne takard el.
Miért titkolnánk,
Hogy egy kicsit nehéz.”

Amikor a térben megjelenítettük az előző partnert, akkor egyértelműen látszott, hogy Brigitta erőteljesen vonzódik hozzá. Persze azt is látta, hogy milyen helyzetet teremtett az elvarratlan szál. A férfi szemébe nézve kimondhatta, hogy nála hagyta a szívét és most szeretné azt visszakérni.

Elindult egy párbeszéd. Brigitta elismerte őt, mint életének fontos szereplőjét. Kölcsönösen felvállalták a felelősséget a kapcsolat alakulásáért és elbúcsúztak egymástól. Őszinte jókívánságok mellett szabadon engedték egymást. Ezt követően Brigitta nyitottabb szívvel tudott a férjéhez kapcsolódni. Mivel ő maga megújult, a férjére is új szemmel tudott nézni.

„A lángot akkor őrzöd még,
Ha félsz, hogy ellobban, elég,
S elveszted fényét, melegét.”

Búcsú a korábbi párkapcsolatoktól

Bosszantó egy helyzet, amikor valaki egyfelől nagyon vágyik egy harmonikus párkapcsolatra másfelől tehetetlenül nézi, ahogy minden próbálkozása valamilyen érthetetlen okból kudarcba fullad. Ennek persze ezer oka lehet, de nem kizárt, hogy egészen egyszerűen nincs hely a szívében egy új partner számára, mert betölti azt egy régi szerelem.

Lehetséges olyan csoportos családállítást végezni, ahol kifejezetten az a szándék, hogy lezárjuk a korábbi párkapcsolatainkat, hogy tényleg felszabaduljunk az új számára. Ilyenkor a képviselők megjelenítik az egykori partnereket és fel lehet oldani a konfliktusokat, illetve el lehet köszönni.

„Elismerlek téged, te a társam voltál, de ennek vége. Ideje továbblépni és megérkezni valami újba. Bármit is tettem, most felelősséget vállalok érte. Köszönök mindent, amit tőled kaptam. A szívemben megőrizlek. Menj és élj egy teljes, boldog életet. Itt és most szabadon engedlek és tovább lépek.”

Minél rendezettebbek az elmúlt kapcsolataink, annál jobbak az esélyeink az új párkapcsolat sikerére. Amennyiben ott van bennünk a megbecsülés, az elmúlt szerelemben átélt értékeket magunkkal tudjuk vinni a következőbe is.

Kihez kötődik a gyermek?

Előfordul, hogy még a gyermekeink életére is komoly hatással van egy korábbi partnerünkhöz való kötődésünk. Egy gyermek az édesanyjából, az édesapjából van, és persze kicsit több is náluk. Mindenesetre a két szülő energiája ott van benne.

Amikor egy anyának gyermeke születik a párjától, miközben gondolatilag és érzelmileg még szorosan összefonódik egy előző társsal, akkor a gyermek energetikailag ezzel a partnerrel is összeköttetésbe kerül. Ez az anya érzésvilágán keresztül tudattalanul történik.

A családállítás során ez úgy szokott megjelenni, hogy ott az édesanya, ott az édesapa, mindent odaadnak a gyereknek, amit csak lehet, de ő mégsem találja a helyét. Valami hiányzik neki. Pontosabban valaki. Amikor beállítjuk a térbe a titkos partnert, a gyereknek fölcsillan a szeme és rögtön kapcsolódik vele (a képviselőknek nincs információjuk arról, hogy kit képviselnek). Egyértelműen látszik az összetartozás. Amikor ez az úgynevezett energetikai szülő odaadja a gyereknek azt, amit csakis ő adhat meg, akkor a gyermek kiegészül, megnyugszik, és végre kerekké válik számára a világ.

Az élet egyre mélyülő megbecsülése

Mindannyiunk élettörténete és sorsa teljesen egyedi. Az elengedési folyamataink is különbözőek. Én például azt tapasztaltam, hogy egy igaz szerelem megérkezése is meghozhatja a várva-várt áttörést. Megadhatja a végső lökést, hogy el tudjunk engedni egy korábbi fontos kapcsolatot. Ez teszi fel az i-re a pontot.  Viszont hajlandóság és nyitottság szerintem minden esetben szükséges a sikerhez.

„Jó, mikor hisszük még,
Lehet olyan a világ,
Amilyet szeretnénk.
Hidd el, a hajnal attól szép,
hogy minden éjben ott lapul
Az örök sötétség.”

Az emberi kapcsolatok rengeteg kihívás elé állítanak bennünket. Pont azért, mert sok érzelemmel járnak. Ezek pedig gyakran fájdalmasak, ezért igyekszünk elkerülni, elfojtani őket. „Az élettől való félelem valójában az érzelmektől való félelem. Nem a tényektől félünk, hanem az azokkal kapcsolatos érzéseinktől.” (David R. Hawkins: Elengedés)

A kihívások azonban nem ok nélkül valók és nem értelmetlenek. A kapcsolatokon keresztül tudunk leggyorsabban fejlődni. Minden emocionális tapasztalat egy esély a növekedésre, no meg a hanyatlásra is. Ha az előbbi mellett döntünk és a nehézségek ellenére is kitartunk e döntésünk mellett, akkor ezek a tapasztalatok valódi önismerethez és az élet egyre mélyülő megbecsüléséhez vezetnek minket.

Könnyű szívvel gondolok rád

Amikor sikerül elengednünk valakit, aki elhagyott, vagy akit elhagytunk, akkor attól kezdve könnyű szívvel tudunk rá gondolni. Előzőleg sírtunk, fájtunk, reklamáltunk, újjal mutogattunk vagy éppenséggel ostoroztuk magunkat.

„Hogy értsd, egy pohár víz mit ér,
Ahhoz hőség kell, ahhoz sivatag kell.
Hogy lásd, egy napod mennyit ér,
Néha látnod kell,
Az élet hogyan fogy el.”

Amikor megtörténik az elengedés, attól kezdve megszűnik bennünk az ellenállás, az önszabotázs, a hibáztatás. Kapcsolatainkat egyre több könnyedség és derű járja át. Ha nem is akadályoktól mentes a folyamat, de minden jól sikerült lépésnél kárpótol bennünket az addigi szenvedések helyét betöltő megbékélés és szeretet.

**
Ha szívesen részt vennél egy egyéni vagy csoportos családállításon, akkor az alábbi gombra kattintva tudod felvenni velem a kapcsolatot.