Blog

Életünk elválaszthatatlanul összefonódik családunk életével. Ahogy egy alma léte sem független a fától, amelyen termett, a mi létünket is meghatározza az eredetünk, azaz a család, amelyből származunk. Pont úgy, ahogy kaptuk, minden lehetőségével és minden korlátjával együtt.

A sikeres élet az anyánál kezdődik

Életünk az anyánál kezdődik. A sikeres élet is az anyánál kezdődik. Az örömteli élet is. Ha ösztönösen becsüljük, értékeljük és szeretjük magunkat, akkor biztos, hogy megfelelően áramlik a szeretet energia köztünk és édesanyánk között. Hálásak lehetünk és megköszönhetjük neki mindazt, ami kaptunk tőle.

Ha van még mit gyógyítanunk a kapcsolaton, akkor lássunk neki, vagy folytassuk a megkezdett munkát. Lehet, hogy valakinek már nem él az édesanyja, tehát közvetlen módon már nincs esély a problémák kiigazítására. A lélek szintjén azonban bármikor tudunk változtatni, hogy minél tisztábban tudjunk szeretni. A családállítás módszere hatékony segítséget tud nyújtani ebben.

Az anyai gondoskodás

Az anya feladata az, hogy gondoskodást, megértést és érzelmi biztonságot adjon a családnak. Hogy meleg otthont és pozitív érzelmi környezetet biztosítson, amely védőburokként veszi körül a gyermeket. Egy kicsinek fontos, hogy ő legyen az anyukája szeme-fénye. Fontos, hogy érezze, hogy édesanyja szereti és örömmel babusgatja. Még nekünk felnőttnek is nagy szükségünk van a kedves szavakra és szeretetteli érintésekre, nemhogy egy kis gyereknek.

„Az élet háza” című filmben (ami szerintem egy nagyon szerethető alkotás, családállító szemmel pedig igazi csemege) van egy jelenet, amikor a kórházban a nővérke megtudja, hogy évek óta nem érintette senki a férfit. Rácsodálkozik, hogy hogyan is létezhet ilyesmi. „Szükségünk van az érintésre, mindenkit megérint valaki.” Bár ne szenvedne annyi ember az emberi melegség hiányától.

A sérült anyai szeretet hatása

Amikor egy anya szeretete valamilyen oknál fogva nem tud szabadon áramolni, akkor nem tudja megadni a vágyott melegséget a családjának, a gyerekeinek. Helyette a gondolataival kezd el irányítani. Feladat és teljesítmény központú lesz. Lehet, hogy kötelességtudóan gondoskodik az ételről, a tiszta ruháról és egyéb gyakorlati dolgokról, de a család légköre mégis rideg lesz. Kedvesség helyett elvárások, összehasonlítások, kritikák érkeznek, vagy éppenséggel hiányozni fog a figyelem, a törődés.

A gyerek ettől magányosnak, elveszettnek érzi magát és félni kezd. Magára ölti a védelem pajzsát. Rögzül benne az érzés, hogy ő nem elég jó, nem elég szerethető. A szeretet hiánya gyermekkorban és később felnőve sokféle formában nyilvánulhat meg, például zárkózottságban, önbizalomhiányban, bizalmatlanságban, túlérzékenységben, torz önképben, önzésben, kapcsolati nehézségekben.

Szívet melengető élmény, amikor valaki, aki egyébként hideg anyai nevelést kapott, a családállításban energiák szintjén találkozik az éltető anyai szeretettel. Csodálatos érzés, amikor az édesanya a helyén áll és odaad mindent, amit csak egy anya adhat az élethez. Aki megtapasztal egy ilyen áldott pillanatot, az többé már nem lesz ugyanaz az ember. Feltöltődik a hiányzó pozitív érzelmekkel, és ha gondosan ápolgatja őket, akkor ezt tovább tudja adni szeretteinek is.

Mi lehet az oka, ha egy édesanya nem tudja megfelelően áramoltatni szeretetét?

Ha egy édesanya nem tudja megfelelően áramoltatni a szeretetét annak komoly oka kell, hogy legyen. Lehet, hogy korán elveszítette szülőjét vagy erőszaknak volt kitéve vagy ott hagyta a szívét egy korábbi kapcsolatban. Az is lehet, hogy elveszítette magzatát vagy gyermekét. Ilyesfajta traumákkal rendszeresen találkozunk a csoportos és egyéni családállítások során és ezek oldása mindenkinek hasznára válik, hiszen ha anya nincs jól, akkor senki sincs jól.

Az apa elvesztése

Lehet, hogy amikor még kislány volt, elvesztette az édesapját. Akár válás, akár haláleset miatt. Ekkor az édesanyja, hogy pótolja a hiányzó párját, kilépett a neki rendelt helyről. Talán megpróbált egyszerre anyja és apja is lenni lányának. Vagy lemondott az anyai szerepről és tudattalanul megpróbált inkább „erős apa” szerepbe bújni. Mindkét felállásban torz női, anyai mintát közvetít a lányának, amitől az óhatatlanul sérül.

Családon belüli erőszak

„A család az a hely, ahol a szeretet nem sérülhetne! A családokban nincs helye olyan viselkedésnek, amivel bántjuk egymást a szeretet nevében! A család a szeretet egysége, és a szeretet nevében csak szeretni lehet!” (Váradi Andrea – Dömötör Aletta: Valaminek vége)

Bárcsak tényleg sosem sérülne a szeretet a családokban! Sajnos azonban előfordul, hogy az anyát valamilyen bántalmazás, erőszak éri családon belül. Ilyenkor megtörik a bizalom és a csalódás az egész életét lefagyaszthatja. Óhatatlanul bezárkózik és elveszti a képességét arra, hogy nyitott és biztonságot adó legyen. Hogyan is tudna ezek után szeretettel teli, gondoskodó anya lenni?

Korábbi szerelmek, le nem zárt kapcsolatok

A hiába váltunk el, nálad maradt a szívem egy darabja blogbejegyzésben már bővebben írtam arról, mennyire fontos, hogy egy szakítás után tényleg megtörténjen az egykori partner elengedése. De tudjuk, hogy elég gyakori, hogy nem sikerül a köteléket elszakítani. Pedig amikor egy nő érzelmileg nem tudja feldolgozni a szétválást, miközben egy új kapcsolatban él és ott gyerekek születnek, akkor ez hatni fog az utódokra is. Mivel az anya a lelkének egy darabja ott maradt egy korábbi kapcsolatban, ezért a gyermekeihez is csak fél szívvel tud kapcsolódni.

Spontán elvetélt, vagy abortált gyermekek

A meg nem született gyermekek energetikailag ugyanúgy az anyához tartoznak, mint a megszületett gyermekek. Hiányuk fájdalmat okoz, még ha ez tudattalan is. Addig, amíg nem lép túl ezen, addig élő gyermekeihez sem tud teljes lényével kötődni.

A családállításban ez megjelenhet például úgy, hogy az élő gyerekek méltatlankodnak, hogy „itt vagyok, vegyél már észre, törődj velem”, de az anya képtelen erre. Amikor a térben megjelenítjük a meg nem született gyerekeket, akkor az anya meggyászolhatja őket és tovább léphet. Megérkezhet a jelenbe és végre kapcsolódhat az őt hiányoló gyermekeihez.

“Hogyan is lehetnék boldog egy ilyen családi háttérrel?”

Sokan vagyunk, akiknek édesanyja, vagy az ő édesanyja érintett a felsorolt okok valamelyikében. Akár egyszerre többen is. „Hogyan is lehetnék boldog egy ilyen családi háttérrel?”- hangzik a kimondott, vagy kimondatlan kérdés. Ha engedünk a kísértésnek, akkor egy folyamatos önsajnálat ürügyévé duzzaszthatjuk ezeket a történéseket. A fájdalmas családi események azonban magukban hordozzák a fejlődés és a növekedés lehetőségét is.

Amennyiben szembe merünk nézni szüleink nehéz sorsával és a gyerekkori sérüléseinkkel, akkor ezek a látszólagos hátrányok elkezdik a javunkat szolgálni. A folyamatból, amelyben ezekkel a nehézségekkel megküzdünk, valódi erőt és alázatot meríthetünk. Igaz, erőfeszítés és bátorság nélkül ez nem fog menni, mint ahogy arról már szó volt a Bátorság kell a boldogsághoz bejegyzésben.

Az élet nemcsak a kihívást hozza elénk, hanem a megoldás eszközeit is a rendelkezésünkre bocsátja. Ahogy Richard Bach írja az Illúziókban: „Nem kél olyan vágy benned, melyhez ne kelne erő is benned valóra váltani. Meglehet, hogy azért meg kell dolgoznod érte.”  Amikor látjuk, hogy hol billent ki a rend a családunkban, akkor ez a kibillent rend helyre is állítható.

Petra női generációs oldása

Petra (nevezzük így) kapcsolata édesanyjával cseppet sem volt felhőtlen. Amikor eljött hozzám egy egyéni családállításra, hamar kiderült, hogy a problémák korábbi generációkban gyökereznek. A folyamat úgy alakult, hogy a család női vonalának érzelmi sérülései kerültek fókuszba. A dédnagymama annyira magányos és zárkózott volt, hogy sokáig tudomást sem akart venni arról, hogy van egy lánya. Pedig az szinte könyörgött neki, hogy törődjön vele.

Aztán ahogy elkezdte őszintén kimondani, hogy mit érez, előbukkant fagyos énje alatt rejtőzködő érző szíve. A jég elkezdett olvadni. Kiderült, hogy minden energiája a túlélésre ment el. Háború volt, menekülni kellett a hazájából, férje ott veszett a fronton. Neki és gyermekének sikerült megmenekülnie. Ha nagy árat fizetett is érte, de túlélték. Ezt tudta adni a gyermekének. Az életet és a túlélés erejét.

Amikor ráeszmélt, hogy ez nem is egy jelentéktelen dolog, és hogy a valóság nem csak sérelmekben mérhető, hanem értékekben is, akkor átfordult benne valami. Egyszer csak meglátta a lányát és tudott nyitni felé. A lánya ettől olyan boldog lett, hogy madarat lehetett volna fogatni vele.

Azt mondta, azt sem bánná, ha pofont kapna az anyjától, mert annyira, de annyira örül, hogy végre van anyukája és kap egy kis törődést. Eszébe sem jutott követelőzni. Boldogan elfogadta azt, amit és ahogy az anya adni tudott. Elfogadta az élet ajándékát és elfogadta a túlélés erejét. Aztán továbbadta ezt az ő lányának, kiegészítve mindazzal, amit már ő szerzett, és ez folytatódott a következő generációban is.

Amikor Petra megélte, hogy van felelősségteljes anyukája és végre lehet gyerek, hát az valami óriási megkönnyebbüléssel járt. Visszaadta a terheit és elfogadta mindazt, amit az édesanyja adni tudott neki. És ez pont elég és pont jó volt, úgy ahogy volt. Ellazult, felszabadult, átjárta az öröm és az életerő. Lélekben megújult.

“Nem szeretném továbbadni a gyermekeimnek a negatív mintákat”

Én is anya vagyok, sőt már nagymama is. Anyaként, nagymamaként mi lehetne boldogítóbb érzés, mint azt látni, hogy a gyermekeinknek jól megy a sora? Nagyon tisztelem azokat a szülőket, akik megragadják a lehetőséget és megtesznek minden tőlük telhetőt, hogy megszakítsák a negatív családi minták láncolatát. Nem akarják a gyermekeiknek tovább adni a generációkon keresztül gördülő problémákat. Motiváltak és megvan bennük a szeretet is és az elszántság is. Nem néznek félre, és nem mutogatnak másokra, amikor családrendszerük kihívásaival találkoznak. Csoda jó érzés együtt lenni velük a közös térben és gyógyítani a múlt sebeit.

**

Ha szívesen részt vennél egy egyéni vagy csoportos családállításon, akkor az alábbi gombra kattintva tudod felvenni velem a kapcsolatot.