Amikor beleszeretünk valakibe, sosem egy tiszta lapba szeretünk bele, hanem valakibe, aki egy különleges, egyedi élettörténettel rendelkezik. Ebben benne van a családja, ahonnan származik, a szülei és ősei. Beletartozik személyes múltja, minden eddigi kapcsolatával és megszerzett élettapasztalatával. Amikor házasságot kötünk, vagy szerelmi kapcsolatra lépünk, nem csak két független ember, hanem két családrendszer találkozik.
Még a fák is kötődnek
Nemrégiben olvastam egy érdekes cikket „A fák is kötődnek egymáshoz – és felismerik a családtagjaikat” címmel. Tudományos kutatásokkal bizonyították, hogy a fák milyen elképesztően szövevényes földalatti kommunikációs rendszerrel kapcsolódnak egymáshoz. Suzanne Simard ökológus izotópos nyomkövető segítségével mérte éveken át, hogy az erdő földalatti kapcsolati hálózatában hogyan zajlik a kommunikáció.
Feltárta, hogy a fák „beszélgetnek”, tápanyagokat cserélnek és a kommunikáció mindig kétirányú. Különösen tetszett, hogy az anyafák, akik néha több száz fához csatlakoznak, képesek felismerni a csemetéiket és a növekedés idején négyszeres mennyiségben küldik nekik a tápanyagokat.
A legszebb az volt számomra, hogy „amikor egy anya-fa megsérül vagy haldoklik, akkor elkezd „bölcsesség üzeneteket” (pl. védelem jeleket) küldeni a következő generáció számára, segítve ezzel az adott faj túlélési esélyeit.” Vajon ha egy erdőben a fák ilyen bonyolult kommunikációs rendszert alkotnak, akkor mi emberek milyen felfoghatatlan és átláthatatlan kapcsolati háló részei vagyunk?
Szövevényes kapcsolati háló részei vagyunk
Egy család kicsit hasonló, mint egy facsoport. A fatörzsek ránézésre ugyan külön állnak, de a gyökerek a mélyben összefonódnak és ugyanabból a talajból táplálkoznak. Maga a talaj a család közös múltját és tudatalattiját jelképezi.
Ahogy egy távolabbi erdőben más lehet a talaj minősége, ugyanúgy az egyes családokban is eltérő szabályok uralkodnak. Mi a sajátunkhoz vagyunk hűségesek, vagy ha lázadunk, a sajátunk ellen lázadunk. Család iránti lojalitásunk egyrészt óriási erőforrás, ugyanakkor szenvedést is okozhat, amennyiben például átvesszük valamelyik ősünk negatív sorsmintáját.
Mivel anya és apa rendszeréhez is hűségesek vagyunk, ezek keverednek bennünk. Kevésbé szerencsés esetben valahogy így: „Volt szerencsém az apám külsejét, beszédmódját és nézeteit örökölni, no meg az anyám apám iránt tanúsított megvetését.” (Jules Feiffer karikaturista)
„Találkozom a gyógyszeremmel”
Amikor szerelmi kapcsolatba lépünk, rejtélyes erők kezdenek hatni. Mint ahogy az Elváltunk. Pedig nem így terveztük bejegyzésben írtam róla, már maga a találkozás mögött is kifürkészhetetlen titkok állnak. Vajon miért pont abba szeretünk bele, akibe? Mi kell ahhoz, hogy sikerüljön egy harmonikus közös élet? Miután mindkét fél magával hozza származási családjának erősségeit és megoldatlan feladatait is, ezért sok múlik azon, hogy ezek mennyire vannak rokonságban egymással.
Peter Orban, akinek mind asztrológiával, mind családállítással kapcsolatos tanításait őszintén tisztelem, egy figyelemre méltó meglátást ír le „A párkapcsolat forgatókönyvében”. Szerinte egyáltalán nem véletlen, hogy ki szimpatikus számunkra. Maga a „szimpátia” szó azt jelenti, „közös szenvedés”. (A sym jelentése együtt, a pathien pedig szenvedés.) Szerinte akkor lesz valaki szimpatikus, akkor fogok vonzódni hozzá, ha a szenvedésével is összhangban vagyok. Ez azért van, mert „csak az lehet a gyógyszerem, aki a szenvedésem fölött is rendelkezik”. „A párkapcsolat tehát mindig azt jelenti: találkozom a gyógyszeremmel.”
Igent mondok rád
Nos, tegyük fel találkozom a párommal, aki mellett lényem egy megsebzett része gyógyulni vágyik. Amikor igent mondok egy párkapcsolatra és tényleg elköteleződöm, akkor attól kezdve az új párkapcsolatom elsőbbséget élvez a korábbi párkapcsolatokhoz, illetve a születési családomhoz képest. Egy esküvői szertartás lényege pont az, hogy a pár mindkét tagja elköszön a szülőktől és elismeri, tanúk előtt felvállalja, hogy most már elsősorban az új családjához tartozik.
Azért nagyon jó, ha az esküvő nem csak egy baráti buli, hanem ott vannak mindkét oldalon a rokonok, mert ez segíthet tudatosítani a párban, hogy amikor igent mondanak a választottjukra, akkor annak a családjára is igent mondanak. Amikor pedig gyermekük születik, akkor a két adott családból eredő életet adják tovább.
A párom iránti tisztelet alapja a szüleim iránti tisztelet
Aki megveti a szüleit az valahol a lelke mélyén önmagát is elutasítja. Ez a társának sem teremt könnyű helyzetet, hiszen a szülők elutasítása nem fogja érintetlenül hagyni a párkapcsolatot. Hogyan is lenne képes egy nő tisztelni a férjét, ha egyáltalán nem tiszteli az anyját és apját? Hogyan lenne képes egy férfi tisztelni a feleségét, ha nem tudja tisztelni a szüleit? Hiszen az egyik fajta tisztelet adja a másik fajta tisztelet alapját. Ha azt látjuk, hogy valaki megveti a partnerét, akkor jó eséllyel valamelyik szülőjét sem tiszteli.
„Ki nem állhatom az anyádat”
Amikor mondjuk a férj becsmérli házastársa valamelyik családtagját, akkor azzal óhatatlanul a feleségét is becsmérli, hisz ő ebből a családból ered. Ha azt mondja, „ki nem állhatom az anyádat”, az még akkor is sértő, ha egyébként magának a feleségnek is súlyos problémái vannak az anyjával. Mégis szolidaritást fog érezni iránta. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy szeretni kell az idegesítő viselkedést, vagy pártolni kellene a nyilvánvalóan esztelen hozzáállást, csak azért, mert egy felmenőnkhöz tartozik.
A tisztelet az életadásra vonatkozik és szerencsés esetben sok más dologra is. Az elfogadás pedig arra, hogy tudomásul vesszük, azt adtak, amit adni tudtak és nem akarunk mást kikövetelni tőlük, mint amire képesek. Mindenesetre, ha nem tiszteljük a szülőt, akin keresztül az életet kaptuk, azzal ártunk magunknak, a párkapcsolatnak és a gyerekeknek. Gondoljunk csak bele, hogy a közös gyerekek a becsmérelt és elutasított ősökből (is) erednek.
Bori mama
Bori (nevezzük így) tizenhárom éves volt, amikor meghalt az édesapja. Édesanyja ott maradt özvegyen vele és három húgával, plusz egy gazdasággal, amit nőként négy gyerek mellett óriási feladat volt igazgatni. Borinak nagyon gyorsan fel kellett nőnie és be kellett állnia egyfajta felnőtt szerepbe. Hajnalban kelt, segített a gazdaságban, gondozta az állatokat, vigyázott a húgaira. Az anya bármit bátran rábízhatott, mert a lány minden feladatot talpraesetten és felelősségteljesen ellátott.
Elvitathatatlan volt az érdeme, de ahogy az Anya, majd én megmentelek írásomban bővebben is volt róla szó, amikor valaki gyermekként megszokja az irányító felnőtt szerepet, akkor ezt nehezen teszi le későbbi kapcsolataiban. Amikor később férjhez ment és fia született, kemény és ellentmondást nem tűrő feleség és anya vált belőle. Nem volt kérdés, hogy ő hordja a nadrágot. Gyengéd, fészek meleg ölelésre nemigen számíthatott tőle senki. Annál több kritikára. Mindig mindent jobban tudott és jobban csinált, mint bárki más.
A fia ebben a szigorú légkörben nőtt fel és bár olykor lázadt volna, de az anya olyan hatalmas és tekintélyes volt és mivel amúgy is az anyja, hát beletörődött a helyzetbe. Nem úgy a felesége, aki egy elfogadóbb családból érkezett. Náluk szeretetteli légkör uralkodott. Nagyon zavarta, hogy anyósa mindenbe beleszól, hogy amikor náluk van, bárhová néz, csak hibát talál. Összeugrott a gyomra, ahányszor a gyerekeit rendre utasította, vagy épp neki tett célzásokat arra vonatkozóan, hogy mennyire hibásak nevelési elvei. Egy idő után már látni sem akarta, sőt a gyerekeket is szerette volna eltiltani tőle.
A férj sokáig próbált kívül maradni a konfliktuson, de az egyre jobban elmérgesedett. Amikor odáig fajult a dolog, hogy kockára került a kapcsolatuk, végre a felesége mellé állt. Összefogtak és őszintén beszéltek a helyzetről, az érzéseikről, a megoldási lehetőségekről. Elkezdték erőteljesebben kijelölni a határaikat, ha pedig összetűzés támadt, nem hátráltak ki, hanem bátran szembe néztek vele. Ketten együtt már tudtak olyan erőt képviselni, aminek súlya volt az anyós előtt is. Családi szövetségük megerősödött. Az energia változása Bori mamát sem hagyta érintetlenül. Érezhetően engedett hatalmasságából.
Az előző partnerrel való tisztázatlanságok ártanak az új kapcsolatnak
Második, harmadik házasságnál általában már nem a születési családtól való elválás a fő téma, hanem a korábbi párkapcsolatok lezárása. Ennek lehetséges bonyodalmairól már bővebben írtam, a Hiába váltunk el, nálad maradt a szívem egy darabja bejegyzésben. Bár itt is gondot okozhat, ha nem tiszteljük a párunk születési családját, de kihívást jelenthet a korábbi partnerhez való kötődés elengedése is. Ha az ex-férj vagy feleség nincs a helyén kezelve, akkor a házasság bizonytalan alapokon áll.
Feri és Tünde (nevezzük így) szerelme elsöprő erővel robbant be mindkettőjük életébe. Feri korábban volt már nős, de régóta elvált. Bár az is igaz, hogy még nem zárult le egy közös ügyük, mert a vagyon miatt még folyt a pereskedés. Feri sokszor hangoztatta, hogy Tünde milyen csodálatos teremtés, ellentétben a volt feleséggel, aki egy igazi sárkány. Rengeteget szidta. Meg volt győződve róla, hogy csak a pénzére hajtott.
Tünde még nem volt korábban házas, viszont több kudarcba fulladt párkeresési próbálkozás állt mögötte. Már épp kezdett reményvesztett lenni, amikor megismerte Ferit. Nagyon megszerette. Az előző házasságról szóló történeteknél együtt méltatlankodott Ferivel. Az ex-feleség újabb és újabb húzásai miatt közösen bosszankodtak. Mindig büszke volt magára, amikor azt hallotta, hogy ő mennyivel különb, mint a másik nő. Aztán ahogy teltek-múltak a hónapok ijedten tapasztalta, hogy egyre inkább elhidegülnek egymástól. Nem értette, vajon mi történik velük?
Amikor valaki a volt partnerét állandóan csak szidja, akkor még erőteljesen kötődik hozzá. Cipeli magával a negatív érzéseit. Bár az új társnak eleinte hízelgőnek tűnhet a javára történő összehasonlítás, tudat alatt azonban gyanakvó lesz. Mi a garancia arra, hogy ő nem jár ugyanígy? A lelke mélyén lesz benne egy szolidaritás az azonos nemű partnerrel. Arról nem is beszélve, hogy a férfi volt feleséggel szembeni ellenséges magatartása gyanúsan a nőkhöz való hozzáállását is tükrözi. Ez rá nézve sem biztató. Ingatag alapokon csak ingatag kapcsolat tud kialakulni. Tartós megoldást csakis a múlt megnyugtató tisztázása, értékeinek elismerése és a történtekért való felelősségvállalás útján lehet találni.
Minél rendezettebbek a múltbeli kapcsolatok, annál jobbak az esélyeink az új párkapcsolat sikerére
Bár egy párkapcsolat sem indul tiszta lappal, de sokat tehetünk azért, hogy harmonikus viszonyt alakítsunk ki a hozzánk illő partnerrel. A családállítás módszere segít rendet tenni önmagunkban, segít megszabadulni a nehézségeket okozó lelki terhektől. Segít a családtagokkal kapcsolatos érzelmi blokkok oldásában, illetve a korábbi párkapcsolatok megnyugtató rendezésében. Ez beindít egy mélyebb szintű szeretet áramlást, ezáltal könnyebben összhangba kerülhetünk fejlődésünkkel, céljainkkal és sorsunkkal.
**
Ha szívesen részt vennél egy egyéni vagy csoportos családállításon, akkor az alábbi gombra kattintva tudod felvenni velem a kapcsolatot.
