A Szeretet rendjei olyan szabályszerűségeket jelölnek, amelyeknek az ismerete és gyakorlati alkalmazása nagy segítséget nyújt, ha jól működő kapcsolatokat szeretnénk kialakítani. Ezek a rendek szolgálnak a családállítás elméleti alapjául és Bert Hellinger nevéhez fűződnek. Szerinte a kapcsolatok sikeressége három fő dolgon, a kötődésen, a renden és az adok-kapok egyensúlyán múlik. A mai bejegyzésben néhány olyan apró titokról lesz szó, melynek figyelembe vételével könnyebben alakíthatunk ki illetve tarthatunk fenn sikeres párkapcsolatot.
Elismerem, hogy szükségem van rád
Egy párkapcsolat alapját a férfi és a nő közötti különbségek jelentik. A nő a férfi által, a férfi pedig a nő által tud kiegészülni és kiteljesedni. A jó párkapcsolat alapja, egyúttal a férfi és a nő közötti Szeretet Rendjeinek első követelménye, hogy a férfi elismerje, hogy szüksége van a nőre, a nő pedig elismerje, hogy szüksége van a férfira. Nekem erről a Coral együttes szerelmes dala jut eszembe, amelyben szépen kifejeződik ez az odaadás:
„Úgy akartalak,
úgy akartam azt,
hogy végre már megtaláljalak
magamnak, vártalak.”
Mielőtt megismertem a Páromat, pár hétig fent voltam internetes társkeresőn és beszélgettem néhány korombeli férfival. Nagyon kellemesen meglepődtem, mert kivétel nélkül mindegyikük elismerte, hogy mennyire hiányzik neki a társ. Volt, aki azt mondta, hogy életének minden területével elégedett, csak végre-végre találná már meg a nőt, akivel jól kiegészítenék egymást. Az, hogy ilyen nyíltan kifejezték társ iránti vágyukat, bennem növelte a tiszteletet és engem is őszinteségre sarkallt.
Keresem a nagybetűs Párom
Én sem tagadtam, hogy nagyon vágyom rá, hogy megtaláljam a nagybetűs párom. Elismertem, hogy hiányzik az életemből a társ. Elismertem, hogy egy hozzám tartozó férfin keresztül tudnék igazán nőként kiteljesedni. És amikor a férfi is elismeri, hogy egy hozzá tartozó nőn keresztül tudna igazán férfiként kiteljesedni, akkor ez a kölcsönös igény mélyen egymáshoz köti a két felet.
De nem lesz ebből egészségtelen függés?
Manapság divat hangsúlyozni, hogy „én önmagamban is kerek egész vagyok”, meg hogy „szabad vagyok” és „nincs szükségem kötelékekre”. Nagy értéknek tartom a szabadságot és fontosnak tartom, hogy szeretetben kapcsolódjunk, és ne függjünk a másiktól. A férfi nem birtokolja a nőt és a nő sem birtokolja a férfit. A „nem tudok élni nélküled” vagy „belehalok, ha elmégy” típusú függő viszony egy párkapcsolati játszmának jó alapja lehet, de nem egy harmonikus viszonynak. Azonban nem csak a végletes függés, hanem az elköteleződéstől való menekülés is ellehetetleníti a kapcsolatot.
„Ha velem vagy úgy is, jó, ha nem vagy velem, úgy is jó”
Gyakran látok olyan párokat, ahol az egyik vagy akár mindkét fél azt sugallja, sőt, akár hangoztatja is, hogy „ha velem vagy, nekem úgy is jó, ha nem vagy velem, nekem úgy is jó”. Mondván, hogy aki önmagában kerek egész, az nem függ a másiktól. Hát függni nem is kellene, de ha a kötődést tagadjuk, akkor a kapcsolatot is tagadjuk. Én nem igazán tudnám értékelni, ha a páromnak mindegy lenne, hogy vele vagyok, vagy sem.
Ameddig „így is jó, meg úgy is jó”, addig én azt érezném, hogy nem vagyok fontos a másiknak. Ha egy ilyen „így is jó, úgy is jó” típusú hozzáállást egy picit megkapargatnánk, akkor közvetlenül a felszín alatt mély fájdalmakat, bizalomvesztéseket és félelmeket találnánk, azt hiszem. Ha egy kapcsolatban nincs meg a kellő méltányolás és tisztelet, akkor mire tudna ráépülni a szeretet?
“Olyan jó, oly jó veled”
Mi a Párommal gyakran kifejezzük egymásnak, hogy mekkora kincs, hogy vagyunk egymásnak. Hogy szeretjük egymást és elfogadjuk azt, amit a másik adni tud. Amit pedig adunk, azt szívesen és örömmel adjuk. Időnként emlékeztetem magam arra, hogy milyen volt a társkeresés időszaka a mardosó hiányérzettel és a kétségekkel. Boldog vagyok, hogy elmúlt. Hálás vagyok, hogy megtaláltam őt.
„Itt vagy velem, tudom és érzem,
nem kell semmi több már nekem.
Szeress, ölelj mindig úgy engem,
ahogy most ölelsz, ahogy most ölellek én.
Olyan jó, oly jó veled!”
Az adok és kapok egyensúlya
A sikeresség feltétele az is, hogy ha egy pár vagyunk, akkor egyenrangúnak tekintsük egymást. Az egyenrangúsághoz az adok és kapok közötti egyensúlyra van szükség. Ha mondjuk a Párom valami jót ad nekem, akkor én azt elfogadom és szeretném azt viszonozni, hiszen törekszem az egyensúlyra. Mivel szeretem, egy kicsit többet adok vissza, mint amit kaptam.
Aztán a Párom fogadja el, amit én adtam és mivel ő is szeret, szintén hozzátesz valamit és valamivel többet ad vissza. Ezt követően ismét adok valamit és így tovább. Ez az oda-vissza áramlás egy kellemes feszültséget tart fenn a kapcsolatban és erősíti a két ember közötti kötést. Egyre csak fokozódik a kölcsönösség és a szeretet.
Amikor az adok-kapok egyensúlya veszélybe kerül
Ha nem figyelünk arra, hogy annyit adjunk, amennyit a másik képes viszonozni, tehát ha túlságosan elhalmozzuk a másikat, akkor túl nagy nyomás nehezedik a partnerre és ez tönkreteheti a kapcsolatot. Ha a párkapcsolatban az egyik fél mindig csak ad, a másik pedig csak elvesz, akkor előbb-utóbb valaki nem bírja tovább a feszültséget és kilép. Lehet, hogy pont az fogja borítani a kapcsolatot, aki túl sokat kapott. Nem tudja elviselni az egyensúlytalanságot.
Például ha a férj magával viszi a házasságába az előző kapcsolatából született gyerekeket és elvárja, hogy a feleség úgy törődjön velük, mint sajátjaival, akkor a feleségnek többet kell adnia, mint amennyit kap. Ahhoz, hogy megmaradjon az egyensúly, a tartozást ki kell egyenlíteni. Például úgy, hogy a férj kifejezi, hogy nagyra értékeli azt, amit a feleség tesz, vagy valami egyéb szívességet tesz. Mindig sokféle lehetőség van a viszonzásra, a lényeg, hogy ne maradjon el, mert ha mégis, akkor egyre kevesebb és kevesebb energia cserélődik, gyengül az összetartozás érzése és kihűl a szeretet.
A negatív hatásokat is ki kell egyenlíteni
Nemcsak a pozitív dolgokban van igényünk a kiegyenlítődésre, hanem a negatív dolgokban is. Ha valaki megbánt bennünket, akkor értelmetlenség lenne úgy tenni, mintha nem történt volna semmi. Amikor az egyik fél valami rosszat okoz a másiknak és megbántja, akkor megborul az egyensúly és itt is megjelenik a kiegyenlítésre irányuló igény.
Annak, aki bántott, elégtételt kell adnia, vagy a megbántott félnek kell valamilyen módon viszonoznia a sértést. Igen ám, de mivel a párkapcsolatban ott van a szeretet, a negatív dolgok kiegyenlítésénél valamivel kevesebbet adunk vissza. Ezzel megindulhat a pozitív kiegyenlítődés. Tehát ahhoz, hogy az egyensúly és a kapcsolat is fennmaradjon, a rosszból mindig egy kicsit kevesebbet adjunk vissza, a jóból pedig mindig egy kicsit többet.
Óvjuk a kapcsolatunk intim szféráját
Az intim szféra azokra tartozik, akik együtt élnek. Rést üt a párkapcsolaton, ha a férfi vagy a nő, korábbi kapcsolatainak intim részleteit elmondja a párjának. Azt hisszük, hogy az őszinteség közelebb hoz, ami általában igaz is, de amikor az intim szféra legszemélyesebb titkait mások előtt felfedjük, akkor az visszaélés a bizalommal.
Ami egy párkapcsolatban történik, az maradjon a pár titka. Ha kiteregetjük, felesleges fájdalmat okozunk a társunknak és ártunk a kapcsolatunknak. Gondolom, sokan vagyunk, akik ilyen módon megsebződtünk már illetve megsebeztünk másokat. Jó lenne, ha már a kamaszoknak megtanítanánk, hogy fontos óvni, védeni párkapcsolatunk intim szféráját.
Tehát a jól sikerült párkapcsolat bejegyzésben említett apró titkai:
- Ismerjük el, hogy szükségünk van a társunkra
- A kapott jóból mindig kicsit többet adjunk vissza, hogy növekedjen a szeretet
- A rosszból mindig kicsit kevesebbet adjunk vissza, hogy oldódjon a feszültség
- Ne mondjunk el intim részleteket más partnerhez fűződő kapcsolatainkból
A családállítás hatékony segítséget nyújt a párkapcsolati nehézségek családrendszerben gyökerező okainak feltárásában és oldásában. Segít a korábbi párkapcsolatok lezárásában és elengedésében, hogy megújulva tovább tudjunk lépni.
**
Ha szívesen részt vennél egy egyéni vagy csoportos családállításon, akkor az alábbi gombra kattintva tudod felvenni velem a kapcsolatot.
