Amikor táncolunk, érezzük, hogy lüktet bennünk az élet. Lehetőséget kapunk arra, hogy minél teljesebben megéljük és kifejezzük önmagunkat. Nem csoda, hogy a tánc minden kultúrában igen fontos szerepet játszik. Több, mint húsz éve már, hogy először találkoztam a táncnak azzal a formájával, amit szabad táncnak, vagy transztáncnak nevezhetünk. Blogbejegyzésem ezzel kapcsolatos tapasztalataimról szól.
A tánc a létezés önfeledt mozgása
“Amikor táncolsz, megengedheted magadnak azt a fényűzést, hogy önmagad légy.”
(Paulo Coelho: A portobellói boszorkány)
Amikor Prakash Vörös Ákos elvonulásain először láttam, ahogy sok kipirult táncos önfeledten átadja magát a ritmusnak, azt éreztem: „Igen! Ez az! Ez kell nekem”. Nagyra értékeltem minden lehetőséget, amikor csoportban táncolhattam. Élveztem a megtapasztalást, hogy minden eddiginél szabadabbá válhatok. A tánc, mint mozgásmeditáció szép fokozatosan elkezdte fellazítani egóm falait. Rugalmasabbá és őszintébbé tett.
Később megismerkedtem többféle táncmeditációs módszerrel. Részt vettem Wilbert Alix több transztánc rituáléján, 5Ritmus workshopokon, faltam Gabrielle Roth könyveit, videóit. Nekiálltam zenéket gyűjteni, táncválogatásokat készíteni. 2001-ben elkezdtünk saját bajai csoportunkban transztánc foglalkozásokat tartani. Akkoriban ez még nem volt divat, úgyhogy nem volt egyszerű megismertetni és elfogadtatni a módszert. A kitartó és elkötelezett próbálkozás eredményeként tizennégy éven keresztül minden hétvégén táncoltunk, továbbá a táborokba és egyéb önismereti csoportokba is beillesztettük a dinamikus mozgásmeditációt.
Kerestük saját ritmusunkat, egyfajta kísérleti műhellyé alakultunk. Azt hiszem sokak számára meghatározó élménnyé váltak az izzasztókunyhók utáni törzsi táncok, a Hvar szigeti hatalmas transztáncok, a karácsonyt megelőző varázslatos fénytáncok, az életkori szakasz táncsorozat alkalmai és a rendszeres „vasárnapi táncok”. Mostanában előre meghirdetett időpontokban találkozunk, körülbelül havonta.
„A testemen át elutazom a szívembe”
,,Amikor táncolok, kiiktatom a személyiségemet. Nem tud velem lépést tartani. Nincs ritmusérzéke. Amikor táncolok, szabaddá válok. Saját lépéseimet megalkotva átadom lelkemet a ritmusnak. Hullámlovasként lovagolok a zene hullámain. Összeütközöm önmagam részeivel, közéjük hatolok, körüljárom őket, kitágítom tudásom határait. Oda megyek, ahol soha nem jártam. A tánc segítségével a testemen át elutazom a szívembe, elmémet a létezésnek abba a másik síkjába viszem, amelyet eksztázisnak hívok, s ez a szellemmel való teljes egyesülés.”
(Gabrielle Roth: Térképek az eksztázishoz)
Az általam vezetett szabad tánc a dinamikus mozgás felszabadító erejének és a meditáció mély csendjének különleges ötvözete. Nincsenek előre megalkotott lépések, ráhangolódunk a zenére és megengedjük testünknek, hogy a maga örömére mozduljon. Hagyjuk, hogy kifejeződjenek valódi igényeink és érzelmeink.
A zenei válogatás tudatosan felépített és sokszínű. Lehetőséget ad önmagunk gondoskodó kényeztetésére, határaink kijelölésére, felgyülemlett feszültségeink kitombolására, szívünk kifejezésére, legvégül egy mély elcsendesedésre. A táncba belemerülve érzelmeink igen széles skálájával találkozhatunk. Átélhetünk olyan kegyelmi pillanatokat, amikor leállnak zakatoló gondolataink és megérkezünk a jelen szépségébe.
A test mélyéből születő, kontrollálatlan mozgás hatékonyan oldja a testi-lelki feszültségeket. A régi sérüléseink, illetve a nap, mint nap átélt stressz blokkokat hoz létre a testünkben, ami megakadályozza az életenergiáink szabad áramlását. Emiatt vagyunk gyakran fáradékonyak, rosszkedvűek, ingerültek. A táncmeditáció gyakorlása segít felégetni ezeket az akadályokat. Ennek következtében kiegyensúlyozottabbá, egészségesebbé válhatunk.
Felébrednek szunnyadó energiaforrásaink
A szabad tánc felébreszti szunnyadó energiaforrásainkat, megszabadít beporosodott érzelmeinktől. Amikor 2006-2007-ben a szakdolgozatomat írtam a transztáncról a Transzperszonális Pszichológia és Légzés Intézet végzős diákjaként, megkérdeztem a táncosokat, hogy mit ad számukra a módszer.
A legtöbben a megtapasztalt szabadság és életöröm megélését emelték ki. Elmondták, hogy tánc közben eltűnik a görcsös megfelelni akarás, a félelmeket és aggodalmakat felváltja egyfajta biztonság és szeretet érzés. A rendszeresen gyakorlók a mindennapokban is érezhető életminőség javulásról számoltak be.
Táncosok visszajelzései
„Nagyon felszabadultnak érzem magam tánc közben. Szabad vagyok és szárnyalok: nincs tér, idő, korlát. Belerepülök mélységbe, felemelkedem magasságba. Csodálatos érzés. Totális szabadság. Én vagyok, aki táncol, akinek táncolok, és ahol táncolok.” (Gyöngyi)
„A transztánc segít a középpontomba kerülni, segít kikapcsolni a gondolataimat, és megtapasztalni az ürességet. Ilyenkor végtelen nyugalom és béke van bennem. Nem aggódom, bízom az életben. Tánc után figyelemben vagyok és szeretet van bennem. Van, hogy eltűnök a táncban, amikor már nem én irányítok, hanem a testem mozog a zenére. A tánc arra is jó, hogy megismerjem a testem és a mozdulataimat. Amióta rendszeresen táncolok, könnyebben kezelem a mindennapi stresszt, kevesebbet aggódom.” (Melinda)
„Hét hónapja járok rendszeresen táncolni. Ez idő alatt egy megnyilvánulni (nemhogy táncolni) alig merő, erősen fejben, gondolatai kontrollja alatt élő depressziós emberből váltam fokozatosan táncossá. Ez alatt azt értem, hogy bár a kontroll még mindig gyakori, egyre több a táncaimban az olyan pillanat, amikor csak a zene, meg én vagyunk, és ez nagyon jó érzés. Ilyenkor az élet is nagyon egyszerűvé válik, életöröm és boldogság tölt el.” (Gábor)
„Számomra a tánc a létezés, az élet! Minden alkalommal lényem legrejtettebb részeit élem meg! Másként értékelem a halál, a lét fogalmát. A kapcsolatok, reakciók más értelmet jelentenek a hosszú évek tánca után. Annyira kell nekem, mint a levegő. A hátralevő éveim, évtizedeim csak így tudom elképzelni!” (Éva)
„Minden alkalommal újabb és újabb élményeket nyújt a tánc. Felszabadít, és új energiával áraszt el. Megszabadít a feszültségektől. Hihetetlen boldogságban és szeretetben vagyok önmagammal. Arról nem is beszélve, milyen hatalmas erő van egy-egy csoportban. Ezt csak az a szerencsés ember tudhatja igazán, aki megtapasztalja.” (Erzsi)
Mitől könnyű? Mitől nehéz?
A szabad tánc szerintem többek között azért csodálatos, mert nem lehet elrontani. Nem kell senkit utánoznunk. Nincs szükség arra, hogy bármit magunkra erőltessünk. Nincs jelentősége az életkornak, a testsúlynak, a külső megjelenésnek. Nincs összehasonlítás a többiekkel.
Ugyanakkor, mindez nemcsak előnyt, hanem kihívást is jelenthet. Mivel nincsenek előre meghatározott lépések, nincsenek formai elvárások, ezért nem támaszkodhatunk külső útmutatásokra. Senki sem mondja meg, milyen a mi valódi táncunk. Senki sem mutatja meg, hogyan tudunk “szabadon szárnyalni”. Mindezt magunknak kell felfedeznünk. Ha megszoktuk, hogy mások elvárásai szerint élünk, akkor eleinte tétován és esetlenül viszonyulhatunk ehhez a szokatlan szabadsághoz. Rendszeres gyakorlással azonban ez változik és egyre jobban belejövünk.
„Zorbát megértve”
Táncolni általában akkor kezdünk el, ha túl akarunk lépni a hétköznapi élménytartományunk szűknek érzett határain. Ennek örök jelképe Zorba a görög, az ösztönös, vérbeli táncos. Táncol, ha szerelmes, táncol, ha évek keserves munkája dől romokba egyetlen pillanat alatt, táncol az élet minden nehézsége és boldogsága láttán.
Nagyon megörültem, amikor a tánccal kapcsolatos érzéseimet és tapasztalataimat összefoglalva megtaláltam egyetlen versbe sűrítve. A vers, melynek címe „Zorbát megértve”, jól kifejezi mindazokat a lehetőséget, amelyeket a tánc rejteget. Eljutni a „szavak között feszülő térbe”, ahol táncolunk „s csak öröm van”. Ez az, amiért táncolok és ez az, amit szívesen közvetítek mindazoknak, akikkel együtt táncolhatom az élet táncát. Íme a vers:
Donna Overall: Zorbát megértve
Eltáncolom a fájdalmat
míg sós olívaként csöppekké nem
sűrűsödik az arcomon
Eltáncolom a kristály-könnyeket
melyek rég kővé változtatták
már vállamat
Eltáncolom a gyűlöletbe csapott
a gyűlöletből közönybe fulladt
szerelem bánatát
Eltáncolom a félelmet
félelmet a magánytól
szorongást az elhagyástól
Eltáncolom a dühöt
míg el nem szabadul és
folyóként a karomon lefut
Eltáncolom a csalódást
beteljesületlen vágyaim
és a túl sokáig tartó álmok felett
Porba táncolom démonjaimat
a lábam alatt
elsöpröm őket
örvénylő spirálban
Mert csak ezután tudom eltáncolni
ami a szívről
és a vérről zeng
A térben
a szavak között
feszülő térben
Ahol a szavaknak értelme nincs
Táncolok s csak öröm VAN…
**
Ha szívesen részt vennél egy szabad tánc foglalkozáson, akkor az alábbi gombra kattintva tudod felvenni velem a kapcsolatot.
