Valamennyi kapcsolatunk közül a párkapcsolat képes a legnagyobb magasságokba repíteni, ugyanakkor a legnagyobb mélységekbe taszítani bennünket. Egy beteljesedett szerelmi kapcsolatban megélhetjük szívünk kinyílását és kivirágzását. A párkapcsolati kudarcok ugyanakkor rengeteg szenvedés forrásává tudnak válni.
Összetartozunk, ez nem kérdés
Magam is megtapasztaltam a házasság napos és árnyékos oldalát is. Az első házasságom hét év ismeretség után köttetett és huszonnégy évig tartott. Hozott sok boldogságot és hozott sok fájdalmat is, hiszen végül válással végződött. Ennek mélyebb okait már boncolgattam az Elváltunk. Pedig nem így terveztük blogbejegyzésben. El kell ismerni, a krízisen való túljutás folyamata sok együttérzéssel és megértéssel gazdagított. A családállítás elmélete és gyakorlata is segített abban, hogy ne vesszek el az önsajnálatban, illetve magam és mások hibáztatásában.
Néhány nappal ezelőtt, 2018. március. 24-én – a válás után hét évvel – ismét férjhez mentem. Lassan három éve vagyunk együtt Csabával és megismerkedésünk első napjától fogva egyfajta természetes elköteleződés alakult ki közöttünk. Egyszerűen összetartozunk, ez nem kérdés. Azóta sokkal könnyebb és boldogabb az életem. Őszintén szeretjük és tiszteljük egymást. Azt hiszem, a legjobbat hozzuk ki egymásból.
Milyenek a kötődés és szeretet minőségei a második (harmadik…) házasságban?
A tapasztalatok szerint az első kötődés erősebb, mint a második, a második erősebb, mint a harmadik és a kötődés kapcsolatról kapcsolatra veszít a mélységéből. Jellemzően minél későbbi egy kötődés, annál kisebb az elválás miatti bűntudat és fájdalom mértéke. Presser Gábor dala jut erről eszembe: „Tudod, az első pofon a legnagyobb, aztán a többit lassan megszokod.”
A kötődés azonban nem ugyanaz, mint a szeretet. Attól, hogy a második házasságban gyengébb a kötődés ereje, még lehet benne több szeretet. Amennyiben nem csak elmúlik felettünk az idő, hanem vállaljuk az élet kihívásait és tanulunk a hibáinkból, jó eséllyel valóban növekedik bennünk a szeretet. Én mindenképp úgy érzem, hogy a korábbiakhoz képest jobban tudok szeretni. Sokkal inkább megbecsülöm az élet apró örömeit. Alázatosabbá váltam és kevésbé veszek bármit is biztosra.
Hagyjuk magunk mögött összetört énjeinket
Minden új kapcsolódás az előzőkre épül. Egyetlen párkapcsolat sem kezdődik tiszta lappal. Az első házasságban még elsősorban a származási családtól való leválás a fő téma. Ideális esetben tiszteljük és elismerjük mind a saját, mind a társunk születési családját. Kölcsönösen igent mondunk a hozott múltra és a közös jövőre.
Második vagy többedik házasságnál az előző házasság(ok) emlékei, élményei és tapasztalatai is belefonódnak az új kapcsolatba. Minél inkább sikerül jó helyre tenni magunkban ezeket, minél inkább magunk mögött tudjuk hagyni összetört énjeinket, annál valószínűbb, hogy meg tudjuk valósítani álmainkat. Ehhez szükségünk lehet sebeink begyógyítására, mint ahogy Marianne Williamson írja egy gyönyörű fohászában (ford: Sarkadi Kriszta):
„Szeretett Istenem, hadd bontakozzon ki a nagyszerűség a férfiban, akivel vagyok.
Hadd bontakozzon ki a ragyogás és az öröm a nőben, aki vagyok. Hadd hagyjuk magunk mögött összetört énjeinket, hogy felemelkedhessünk a fénybe. Gyógyítsd be sebeinket és áldd meg álmainkat. Köszönöm, Uram. Áldás.”
A legújabb házasságot illeti az elsőbbség
Sosem szabad leértékelnünk a korábbi párkapcsolatainkat, de mindig a legújabb házasságot illeti meg az elsőbbség. Amikor gyermekek is vannak, akkor viszont a mozaik családokat érintő renddel kell számolnunk. Mi a Párommal könnyű helyzetben vagyunk, mert ugyan mindkettőnknek vannak gyermekei, de már önálló, felnőtt életet élnek.
Amikor kerestem a társamat, reméltem, hogy olyan férfit találok, akinek vannak gyermekei. Úgy gondoltam, hogy aki maga is szülő, könnyebben megérti anyai ragaszkodásomat és elfogultságomat. Azt viszont nagyon nem bánom, hogy nem kell pótszülői szerepet vállalnom. Nem mintha ez kizáró ok lett volna, de az unokázás most már sokkal testhezállóbb számomra. Azért pedig különösen hálás vagyok, amiért a társam szívesen és megható kedvességgel törődik a kis unokámmal.
Milyen dolgokat szeretünk közösen?
Az állandó változásokon és veszteségeken megedződve nyilvánvalóvá válik, hogy a partnerkapcsolat nem lehet statikus, hiszen maga az élet sem az. A házasság akkor működhet jól, ha képes rugalmasan beleilleszkedni az élet folyamába.
Jól tudom, hogy amennyiben hosszú távú összhangra vágyunk, nem elég csak egymáshoz kötődnünk. Meg kell keresnünk, hogy mi az, amit együtt tudunk szeretni. Mit tudunk együtt alkotni? Milyen értelmes célok lelkesítenek mindkettőnket? Tudunk-e külön-külön, mint férfi és nő, illetve együtt, mint párkapcsolat tovább fejlődni?
„Az új házasok azt kérdezték a Mestertől:
– Hogyan tehetnénk tartóssá a szerelmünket?
– Szeressetek más dolgokat közösen!”
(Anthony de Mello)
Mi 50+os ifjú házasként 🙂 egészen más helyzetben vagyunk, mint egy gyerekvállalás és otthonteremtés előtt álló fiatal pár, vagy mint egy kisgyerekes család, ahol nyilvánvalóan adott a közös cél: a gyermekek felnevelése. Nekünk a mi életkorunkhoz és sajátos körülményeinkhez igazodva kell megtalálnunk azokat az önmagunkon túlmutató fontos dolgokat, vagy személyeket, amikre-akikre a kapcsolatunk irányulhat.
Levet írtunk egymásnak
Amikor tervezgettük az esküvőt, megbeszéltük, hogy írunk egymásnak egy levelet erre az alkalomra. Teljes titok övezte a tartalmát, úgyhogy mi magunk is nagy kíváncsisággal vártuk a felolvasást. Az esküvői vacsoránál történt meg, a menyasszonyi torta felvágása előtt, most pedig szeretettel megosztjuk a blog olvasói számára is. Ezúton is köszönjük mindazoknak, akik velünk ünnepeltek a nagy napon és köszönjük szépen mindenkinek a sok-sok jó kívánságot.
Drága Csaba!
Van Weöres Sándornak néhány sora, ami gyönyörűen kifejezi, milyen számomra egy igazán méltó párkapcsolat. Így hangzik: „Örömöm sokszorozódjék a te örömödben. Hiányosságom váljék jósággá tebenned.”
Mielőtt megtaláltalak, már nagyon-nagyon vágytam rá, hogy megélhessem ezt a minőséget. Életem egyik legszebb ajándékának tartom, hogy Általad valósággá vált ez az álmom. Mióta velem vagy, örömeim ezerszeresen megsokszorozódtak, hiányosságaim pedig tényleg jósággá válnak benned.
Megható számomra, hogy látod és elismered az értékeimet és eredményeimet. Kitűnő érzés, ahogy felhőtlen örömmel osztozol velem a sikerekben. Amikor pedig elkeseredett, vagy bosszús vagyok, azt is olyan szívből jövő jóindulattal kezeled, hogy az gyógyírt jelent a lelkemnek.
Nagyon szeretem, hogy sosem bírálsz, nem kritizálsz és nem vagy sértődékeny. Mindig tisztelettel, előzékenyen és türelmesen bánsz velem. Szeretem, hogy a véleményedet, gondolataidat, érzéseidet őszintén felvállalod és kifejezed. Az én véleményemet, érzéseimet pedig maximálisan figyelembe veszed.
Nagyon szeretem, hogy ilyen kedves vagy. Amikor például úgy szólítasz: „édes Marikám”, már abból, ahogyan kimondod, annyi melegség és szeretet árad, hogy nem győzök fürdőzni benne. Már a legeslegelső alkalommal, amikor találkoztunk átjárta a mellkasomat egy nagyon mélyről jövő meleg szeretet érzés és ez tart azóta is. Elég, ha rád nézek, vagy akár csak ha rád gondolok, és máris itt van a szívemben.
Megnyugtató számomra, ha a közelemben vagy, bármivel is foglalatoskodunk éppen. Biztonságot adó a jelenléted. Imádom, amikor kézen fogva sétálunk a Sugó parton, amikor simogatsz, amikor együtt utazunk valahová. Örömmel tölt el, hogy te is szívesen töltöd az időd Bende babával. Mikor még nem tudott járni, rendszeresen kicipelted a Türr Kilátóig és még mostanában is gyakran felveszed, ha épp elfárad, vagy nincs kedve a saját lábán menni.
Nagyra értékelem, hogy támogatsz a munkámban, mellettem vagy a családállításoknál. Egyaránt osztozol velem az élményekben és a feladatokban. Az is nagy könnyebbség, hogy segítesz a ház körüli teendők elvégzésében. Jó, hogy van férfi a háznál. Amikor nem vagy velem – te Kecskeméten, én Baján – bár sokszor hiányzol, maga a tudat, hogy vagy nekem és számíthatok rád, vigasztaló.
Amit még különösen szeretek benned, hogy gyakran megnevettetsz. Mindig van a tarsolyodban egy-két vicc vagy poén. Könnyed és természetesen egyszerű veled az élet. Pont erre volt szükségem. Őszintén szeretlek és elfogadlak olyannak, amilyen vagy. Megbízom benned. Büszke és boldog vagyok, hogy engem választottál párodul és a feleséged lehetek. Minden perc kincs, amit szeretetben együtt tölthetünk. Remélem még sok lesz belőle.
Marikámnak az esküvőnkre
Mikor az interneten összeért két mosoly,
Te már akkor mondtad: ez még lehet komoly.
Pár napra rá aztán találkoztam veled,
Ott már ráéreztem, jó lesz fogni kezed.
Rögtön megtörtént és tök mindegy, hogy hogyan,
Egymás mellett döntöttünk Cecén, az autóban.
Eltelt két és fél év, nem változott semmi,
Azóta is pontosan olyan veled lenni.
Gyöngéd összhang, nyugalom, szeretet és béke,
Pontosan az, amire vágytam évről évre.
Veled lenni vágyom a bőrödhöz érni,
Látni téged, átölelni, a szemedbe nézni.
Együtt tanulhatjuk a Föld nevű iskolát,
Mennyire más veled tenni, légen-tűzön-vízen át.
Szeretem a gondolatod, mondataid, lényed,
Azt, ahogyan hozzám simulsz, lelkemet eléred.
Immáron a férjed lettem, ki téged nagyon szeret,
Ki örömmel simogatja lelkedet és kezed.
Szép veled az élet, tervezni a jövőt,
Gyönyörű élményekkel tölteni az időt.
Örök eseménnyé emeltük a sétát,
Itt a Sugó parton, minden évszakon át.
Nagyon szép a Sugó, aranyhídja ragyog,
Kézen fogva akár átsétáljuk gyalog.
Sokat szeretnék még veled itt sétálni,
Meg persze máshol is, meg bármi mást csinálni.
Valójában mindegy, hogy hol és mit tegyünk,
Egy a lényeg: hogy közben együtt legyünk.
Mit hoz még a jövő? A jó Isten tudja.
De innen már együtt visz az életünk útja.
Édes Drága Marikám, hálás vagyok neked,
Hogy ebben a szép kapcsolatban önmagam lehetek.
Örömmel adom neked ugyanezt cserébe,
Semmi árnyék ne vetüljön mosolyod helyébe.
Mi mást kívánhatnék kettőnk örömére,
Mint azt, hogy megöleljél, és sose érj végére!
***
Ha szívesen részt vennél egy egyéni vagy csoportos családállításon, akkor az alábbi gombra kattintva tudod felvenni velem a kapcsolatot.
